12. rész

Walker összeesett. Mint egy rongybaba. Odarohantam hozzá, a vállamra kaptam és már rohantam is legközelebbi épületbe. Két napig tombolt a vihar megállás nélkül. Walker pedig két napon át eszméletlenül feküdt a gyengélkedőn. Amint a vihar távozott, úgy Walker magához tért...néhány órás eltéréssel.

*****

- TIREGKA ! - kaptam fel a fejem ami nem volt túl jó ötlet...

Pár másodperccel később úgy éreztem mint ha fejbe csaptak volna egy baseball ütővel. Ez idő alatt kirajzolódott hol is vagy. A táborban, az ágyamban. Alexa kérdően nézett rám az említett személyt illetően. Amikor mondani akartam Alexának hogy ne is törődjön azzal amit mondtam kicsapódott az ajtó és Rosa már a nyakamban is volt.

- Hé hé Rosa mi jött rád ?

- Annyira aggódtam.

- Aggódtál ? Mié...rt - ekkor ugrott be hogy mi is történt ezelőtt. A kapu őrzése, a vihar, és a villám...

- Igen. Két napig csak feküdtél itt mint egy darab fa. 

- KÉT NAPIG ?!?! Azonnal kezdjük az edzést ! - pattantam ki.

- Nem kell ! Castiel átvette erre az időre.

- Mi ?

- Igen. Tudja, hogy ha felkelsz és megtudod hogy két napja itt fekszel és mi nem csináltunk addig semmit azonnal kihajtod belőlünk még szuszt is. Ezért inkább átvette.

- Wáó.... Meg kell neki köszönnöm. Nem tudjátok hol van most ?

- Szerinted ? - néztek a kapu felé.

- Akkor már itt sem vagyok.

- Nem Walker te itt maradsz és még pihensz ! - lépett be a doki.

- De miért ? Teljesen jól érzem magam.

- Nem meg mondtam, hogy egy hétig nem állhatsz lábra ?!
- A kis magánakciód miatt meg is halhattál volna !
- Alexát és Rosát megkértem őrizzenek téged még egy hétig.
- De...de....
- Nincs semmi de ! Alexa, Rosa rátok bízom - itt ejtett egy pajkos mosolyt az orvos. Majd felém fordult és csak annyit mondott : - Jobbulást !
Itt azt hittem mindjárt ráugrok, de nem tehetem meg, mert így is mákunk van, hogy van köztünk valaki aki ért is az orvosságokhoz. Doki becsapta az ajtót és már fordultak felém a lányok.
- Szerintem most már van időd mesélni arról a pasiról. - mosolyogtak a lányok.
- De nem fogok !
- Akkor Tiregkáról.
- Álmaitokban.
- Akkor a múltadról.
- Hagyjatok már ezekkel ! - morogtam rájuk.
- .... Bocsi....
- ...Ne haragudj... - néztek le mind a ketten bánatosan. Vettem egy nagy levegőt és próbáltam lenyugodni.
- Figyeljetek... azt hiszem tudjátok, hogy ezek amiket felsoroltatok, nem a legkedveltebb beszédtémáim.
- Igen tudjuk...
- Akkor váltsunk témát! - szólt közbe Alexa.
- Igazad van ! Ti is várjátok a karácsonyi bált ?
- Karácsonyi bál ? - kérdeztem.
- Igen. Szép ruhák, zene, tánc, egy kevés kaja és persze szórakozás!
- .... Értelmetlen.
- MICSODA ?!?!
- Kaja pazarlás, és még több zombit fogtok idevonzani !
- Ez nem igaz !
- Tavaly is megrendeztük és semmi baj nem történt. - mondta Alexa.
- Az nem azt jelenti, hogy idén nem lesz semmi ! - folytattam az akadékoskodást.
- Olyan zenéket hallgathatunk amiket mi akarunk. - azonnal Alexára sodródott a tekintetem.
- Szabadon választható zene ?
- Igen ! Bármi amit akarsz ! Például: Avicii
- Ellie Gouldling,
- Avril Lavigne vagy..
- Walker....
- Hm ? - fordultak felém.
- Semmi ... csak hangosan gondolkodtam.
- Lehet elmegyek... de csak is azért, hogy meghallgassak egy zenét.
- Nem Walker... te nem lehet hanem biztos, hogy eljössz. Gondoskodunk róla. Nem Alexa ?
- De Rosa. - Ajjaj.
Nem hittem volna, hogy még azután, hogy az emberiség nagy része kihalt és mindenhol a veszély és a halál leselkedik ránk, próbálnak valamennyire úgy tenni mintha még nem történt volna semmi és teljesen normálisak lennének. Semmi halott, semmi fegyver csak is a közösség és a szórakozás. Felelőtlenség, de néha kell.

Valahol egy lépcsőházban :

Kezd hideg lenni. És már nincs sok ennivalóm. Ahogy gyógyszerem se meg vizem se....
Remélem ebben a lakásban találok valamit hullákon kívül. Minden egyes lakás előtt megállok és veszek egy nagy levegőt. Főleg azok előtt amiket már feltörtek. Ezeknél mindig félek, hogy Amandát találom holtan....
- Pfhu....nyugalom.....Ő máshol van.... egy biztonságosabb helyen.... hiszem.

11. rész

- AAMANDA AAMANDA PÁPASZEMES, AAMANDA !!
- Kérlek ne mondjátok ezt !
- Mert akkor mit mondjunk ? .... Á megvan !
- AAMANDA AAMANDA KÉTBALKEZES AAMANDA !!
- Nem vagyok az ! - kiabáltam rájuk.
- Visszamertél szólni ?! Há ?! - kezdett el lökdösni a nagyobbik srác.
- Nem. Én csak mondtam, hogy nem vagyok kétbalkezes.
- Valóban ? - egy nagyot lökött rajtam amitől elestem és felhorzsoltam a kezem és elszakadt a nadrágom. - Hm... Igazad van. Nem kétbalkezes vagy hanem gyenge.
- AAMANDA AAMANDA GYEENGE AAMANDA !! - Elkezdtem sírni. - Na mi van ? Eltörött a mécses ? - hallottam ahogy a háttérben nevetnek. Csak nevetni tudtak azon, hogy aláz meg egy negyedikest négy hatodikos. Senki sem kelt a védelmemre. Pedig mind látták, hogy ők erősebbek mint én és mégis....
- ÁLLJATOK LE !!! - ugrott elém Tiregka.
- Mi van Albínó ? Verést akarsz ?
- Gyere ! - a srác neki rontott a tesómnak aki egy olyat lekevert neki, hogy eleredt az orra vére. Mindenki meghökkent. - Van még valakinek problémája ?
- Te megütöttél.... MEGÜTÖTTÉL !!! - kiabálta a gyerek. Ekkor a nővérem még egyet lekevert neki amitől már a foga is kirepült a fiú meg a földön landolt.
- Ha nem fejezed be a húgom piszkálását akkor átrendezem a fogsorodat még ennél is jobban.
- Te ... k-kis PICSA !! - a nővérem oda guggolt elé és az ujját a srác szájára tette.
- Csitt. - állt fel Tiri.
- Ha ennyire mocskos a szád mosd ki vagy én teszem meg ! Milyen szánalmas, hogy nálad kisebbeket bántasz, ahelyett, hogy tanulnál, mert ha jól hallottam a bukás közelében állsz.- hajolt oda hozzá - De tőlem folytasd csak és utána egy senki lesz belőled az utcán.
- Ti pedig ! - mutatott a srác barátaira akik összerezzentek. - Ti nem részesülhettek abban hogy ÉN rendezzem át a fogaitokat.... de annyit megérdemeltek, hogy megkopasszalak benneteket....ha csak nem húztok el most AZONNAL !
ÉS EZ MINDENKIRE VONATKOZIK ! Egy pillanattal később már egy lélek sem volt ott.
- Jól vagy ? - kérdezte a fehér hajú testvérem.
- Igen.
A történtek után megkértem a szüleimet, hogy írassanak katonai suliba amit meg is tettek.

Néhány évvel később :

*****

- Szerbusz Chuck !
- Csá Zach ! Mi a pálya ?
- A lányomért jöttem. Most jött haza az iskolából.
- Ja, hogy Parker közlegényre gondolsz ? Igen itt kell, hogy legyen valahol. Ha láttad volna mennyit változott. És úgy hallottam, hogy az elsők között végezte.
- Hát volt kitől örökölnie.
- Á Parker tiszt ! Itt van érted az édesapád. Köszönj neki ! - fordultam meg.

- Szia Apa ! - jött oda hozzám.
- Ó Kicsim ! - öleltem meg. - Hiányoztál.
- Te is nekem .
Igaza volt Chucknak. Tényleg sokat változott. A tekintete már nem olyan kedves és lágy amilyen volt. Beszélni sem beszél sokat. Vagy csak azért mert nem akar csevegni velem. Ez majd kiderül. Mikor hazaértünk Tiregka és Cry már az ajtóban vártak ránk. Amanda kiszállt a kocsiból, de nem ugrott a nyakukba. Végül Tiregkának örült a legjobban. Ez ám a testvéri szeretet. Eltelt néhány nap és a kisebbik lányunk megkezdte 8. osztályos tanulmányait. Valamennyire Ami is visszaszokott az itteni élethez és nyitottabb lett felénk. Remélem ebben a suliban jobban alakulnak a dolgok mint az előző suliban.

*****

Fura újra itt. Nem hallom a lövések csattanó zaját. Nincsenek kora reggeli futások. Csak egy valaminek tudok örülni, az pedig a családom. Hogy miért mentem katonai suliba ? Azért mert nem akartam még egyszer végigmenni azon ami akkor történt. És mert... olyan akarok lenni mint Tiregka. 

10. rész

Leugrottam a kapuról. Lehet nem kellett volna. Nem úgy sikerült földet érnem ahogy azt szerettem volna. Hála a sérült lábamnak és a fáradtságomnak. Az egyik őr oda is jött segíteni felállni. De meglepetésemre az az őr Castiel volt.
- Mi van másnapos vagy ? - kérdezte pimaszul, miközben leültettet egy székre.
- Nem vagyok az. De amúgy mi jött rád, hogy segítesz nekem ?
- Ember vagy ahogy én is. Attól még, hogy ki akartál csinálni pár nappal ezelőtt mégis csak egy őr vagyok, akinek figyelnie kell mások és a fal épségére. - hajtottam le a fejemet.
- Castiel...milyen érzés őrnek lenni ?
- Jó....mert távol maradhatok a minden lében kanál lányoktól, akik idegesítenek. Meg hát ölhetem a dögöket. Másfelől rossz is tud lenni, mert nem tudhatod mikor küldenek máshova felügyelni. És elég fárasztó is tud lenni.
- Értem...
- Miért kérdezed ? Őr szeretnél lenni ?
- Igen. Az szerettem volna lenni.
- Volna ? Miért most már nem akarsz ? - kérdezte meglepődve.
- De. Csak ha őr lennék nem edzhetném tovább a többieket és akkor megint Stefan lenne az edzőjük. És azt nem akarom.
- És miért akarsz Őr lenni ?
- Mert jobban hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy kint vagyok és egyedül. Meg nem is tudok nyugodtan aludni odabent, miközben bármikor bekövetkezhet valami nagyobb baj.
- Ez az első csoportod ? - tette fel a kérdést, amire nem nagyon számítottam.
- Igen....
- Amúgy... ezt elhagytad - nyújtotta oda nekem a fotót amin Tiregka szerepelt.
- A KÉPEM !! - kaptam ki a kezéből és vágtam zsebre amilyen gyorsan csak lehetett.
- Az te vagy ? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor ki az ? Először azt hittem Rosa a fehér haja miatt.
- De az nem Rosa.
- Akkor ki ?
-..... - nem bírok válaszolni. A nővérem is ilyen volt. Folyamatosan faggatott.
-..... Oh.... Részvétem. - néztem fel. Láttam, hogy sajnált. Valószínűleg vette a lapot, hogy erről nincs kedvem beszélni, mert rosszul érint. Ha még élne Tiregka bemutattam volna Castielnek. Biztos jól kijöttek volna. Vagy talán még össze is jöhettek volna .....
- Hm..... talán kipróbálhatnád milyen is őrnek lenni. Na mit szólsz ? - szakította félbe gondolataim menetét.
- O-oké. - válaszoltam. - Mikor jöjjek ?
- Este. Jó neked ?
- Persze.
- Amúgy.... mi lett a maszkoddal ? Eladtad a piacon vagy mi ?
- Ha ha ha nagyon vicces itt valaki. Amúgy elajándékoztam.
- Annak a fószernek aki úgy néz ki mint te ?
- NEM - honnan tud ez Moonról ?
- Nem a fenét. De ahogy látom nem fogsz róla úgy sem beszélni.
- Fején találtad a szöget.
- Na én megyek. Akkor este.
- Rendicsek. Na csá !
Visszabotorkáltam a házba ahol amint beléptem már rántottak is be szobámba. Alexa volt a tettes.
- MÉGIS HOL VOLTÁL ?!?! HOVA LETT A MASZKOD ?!?! - zendítette rám a kérdéseit.
- Neked is szia.
Alexa vett egy nagy levegőt és megölelt.
- Örülök, hogy nem esett bajod.
- Alexa...
- Tessék ?
- Van egy fölös álarcod vagy maszkod ?
- Van. - mosolygott rám.
- Megkaphatom ?
- Csak akkor ha...
- Ha ?
- Ha elmondod ki volt az a férfi aki úgy nézett ki mint te !
- Milyen férfi ? Senki más nem öltözködik úgy mint én. Ha öltözne is, nem tudnám ki az.
- Én meg 3 gyerekes anya vagyok. Na mondjad. - vette elő az álarcát. - Na ? Ki vele ! Ki az ?
- Nem ismerem !
- Walker !
- Na jó.... - itt sóhajtottam egy nagyot. Vettem egy nagy lélegzetet és el kezdtem mondani.
- Végre akkor mondjad ...
- Ő Moon. Egy férfi mint ahogy azt már mondtad és ő... Nem is tudom minek nevezzem. De mondhatnám az őr angyalomnak.
- ÓÓÓ. Honnan ismeritek egymást ?
- Valahonnan és régről . Hosszú lenne elmondanom. Nekem meg most nincs annyi időm.
- Naaa
- Köszi az álarcot - téptem ki a kezei közül.
- HÉ !
Előkaptam egy kis fekete átlátszó anyag darabot. Ragasztottam mind a két nyílására belőle.
Befordultam a sarokba. Levettem a szemcsit és óvatosan letettem. Magamra helyeztem az álarcot és a szalagját a sapka alá rejtettem. Sokkal jobb. Mikor végeztem meg akartam fordulni amikor Alexa megrúgta a lábamat.
- AZ AZ ÉN ÁLARCOM !!
Én csak a földre rogytam. Leguggolt mellém.
- Jól vagy ?
- Aha.
- Nem úgy tűnik. Kihúzta alólam a lábamat. Levette a csizmámat és észrevette a kötéseket, amik átvéreztek. Na bakker.
- Téged ... meglőttek !!!!
- Tudom és ?
- ÉS ? MIKOR AKARTÁL ERRŐL SZÓLNI ?!?!!
- .... Soha ? - ekkor csapott fejbe.
- Most elmegyünk a doki bához.
- Na meg a tudod mikor !
- Igen . Most !
- MEGY A HALÁL ODA !!!
De hiába ellenkeztem elvitt. Kaptam szurit meg újrakötötte a sebeimet.
- Walker pihentetned kellene a lábadat. Elég mélyre hatoltak a golyók. És nem is vették ki ! Alexa menj ki kérlek ! - parancsolta meg neki.
- De...
- MOST ! - többet nem is kellet mondania az orvosnak. Kiviharzott a lány.
- A golyókat azonnal ki kell vennünk.
Ezt meg is tette. Mit ne mondjak nem ez volt a legjobb élményem. De ezen is túl vagyunk. Azt mondta ne álljak lábra legalább egy hétig. De én megígértem valamit, és ahhoz tartom magam.
Elérkezett az este is. Kimentem a kapuhoz ahol már Castiel várt rám.
- Mi lesz a feladatom ?
- Gyere ! - fogta meg a karomat és húzott maga után. - Tudom, hogy megsérült a lábad. És azt is, hogy csak most távolították el belőled a golyókat. De azt is tudtam, hogy nem hagynál ki egy ilyen lehetőséget. Az lesz a feladatod, hogy állj itt és figyeld a dögöket. Ha úgy véled, hogy már veszélyesek a falhoz szúrd le őket. De légy óvatos. Most nem vagy a toppon.
- Oké. Világos.
- Majd jövök.
Nagyon boldog vagyok, hogy este ebben a finom hideg szellőben álldogálhatok. Mint régen. Én a kardom, a holtak és az éj. Hiányzott ez az érzés.

Hallom, hogy messzebb dörög az ég. És néhány villám díszítette a sötét felhőket. Vihar közeleg. Nincs is ennél jobb. IMÁDOM !!! Én be nem megyek most már fix. Viszont a gyönyörködésemből egy halott ébresztett fel . Majdnem felmászott. De fejbe szúrtam.
- Bocsi. De neked már nincs itt hely. - Ekkor meghallottam Castiel hangját.
- WALKER VIGYÁZZ !!
- Mi ? - és ebben a minutumban előttem pár méterrel becsapott egy villám. Mozdulni sem bírtam. Lehet, hogy az antibiotikum hatása amit adott az a doki. Nagyon gyengének és fáradtnak éreztem magam. Összerogytam a szemeim meg lecsukódtak.
- Walker ! - hallottam homályosan.


- Utána ! Elkapni !! - hallottam, hogy kiabálják utánam meg a testvérem után.
- Igyekezz húgi !!
- Tiregka ! - fordult felém, mire én mutattam, hogy mellettünk rohannak Hektor emberei.
- Álljatok meg.
- Csak szeretnéd ! - húzott be neki a testvérem. Gyorsan elbújtunk.
- Most mi lesz Tiri ! El fognak minket kapni ! - nyomta a kezembe anyu fegyverét, amit ő is használt.
- Nem. Nem fognak !
- De... ezt miért adod ide ? - kérdeztem értetlenül.
- Vidd a kardot és bánj vele jól.
- MI ?! NEM ! NÉLKÜLED SOHA !!!
- Amanda ! - néztem a szemébe. - Ígérd meg nekem, hogy az utolsó csepp véredig küzdeni fogsz az igazadért és másokért. 
- ... Rendben..
- Szeretlek Amanda ! - ölelt meg. - Légy erős és soha ne add fel !
- Rendben ! De te se add fel !
- ... Oké ! .... Majd találkozunk.- csordultak le a könnyei.
Elrohantam az erdőbe, ahogy azt kérte tőlem a nővérem. Egy pillanatra visszafordultam és láttam ahogy feladja magát.

- Én .... Tiregka Parker .... feladom magamat !
Itt elszakadt a cérna. Utat engedtem a könnyeimnek. Láttam, hogy lefogják és megszúrják egy késsel az oldalát. Nem bírtam tovább nézni, ahogy bántják. De megígértem, hogy elmenekülök. Elrohantam.... A gondolataim.... csakis az imént történtek körül forogtak. Csak rohantam és rohantam a vaksötétségbe. Nem néztem vissza többet.

9. rész

Megindultam Piroska felé. Most megbánja. Már lendítettem a kardommal, hogy lecsapjam a fejét amikor megláttam valamit a kapunál .... vagy inkább valakit. Ez a személy 180 cm magas és rejtélyes. Ugyanolyan ruhája volt mint nekem csak neki sötétkékben pompázott, míg nekem zöldben. Mosolygós maszkjával rám tekintett amitől úgy éreztem, hogy mozdulni sem bírok. Rá néztem Castielre utána meg a többiekre és nem láttam mást csak riadalmat. Ez nem én vagyok..... Egyáltalán ki vagyok ? És hogy merészelek egy másik embernek rontani, ha az nem fertőződött meg ? Leeresztettem a fegyveremet amit meglepődöttség követett. Éreztem magamon annak a férfinak a tekintetét, akinek az életemet köszönhetem. Sarkon fordultam és elsétáltam. Hallottam a hátam mögött, hogy sugdolóztak. Egyenesen a fal felé tartottam.
- Ott nem tudsz kimenni ! - ordították utánam.
De én csak mentem és mentem majd nagy lendülettel felugrottam a falra és visszafordultam. Ekkor vettem észre, hogy Ő már nem volt ott. Tudtam. Sarkon fordultam és farkas szemet néztem egy csoport halottal. Odébb sétáltam pár méterrel és ott leugrottam és elrohantam. Meg sem álltam a városig. Akinek eddig nem esett volna le nem a városban van a táborunk. Egy kis idő után mikor már kezdtem fáradni megálltam. Őszintén azt sem tudom már, hogy hol vagyok. Nem nagyon figyeltem meg eddig, hogy merre jártam már és merre nem. Mielőtt találkoztam volna Rosaval ezt a várost kerültem. Hogy miért is ? Mert pont ebben a városban tanyáznak azok az emberek akik a szüleim haláláról tehetnek. Így hát próbáltam feltűnés mentesen közlekedni. Rengeteg boltot találtam erre. Volt ami érdekelt is, de először úgy gondoltam inkább szétnézek. Egy pillanatra megálltam a sarkon és felnéztem a falakra ahol egy kék holdsarló volt felfestve ami át volt húzva. Minden falon csak ezt láttam. De ekkor hallottam meg annak ez embernek a hangját akit gyűlölök. Kinéztem a falak mögül és éppen egy nőt faggat. A hölgy már alapból rossz állapotban volt. Nagyon fáradt volt és gyenge.
- MI AZ, HOGY SZEM ELŐL TÉVESZTETTED !! - üvöltött rá a csak félig eszméleténél lévő nőre. Ez vak. Semmit sem fog tudni kihúzni belőle. Tovább is hallgattam volna őket, ha egy kóborló nem hörgött volna közbe. Kománk viszont gyorsabb volt mint én és lelőtte. Észre is vett.
- HÉ ! MEGÁLLNI !
Azonnal elrohantam a legközelebb ruha üzlethez. Sajnos le kellet vennem a ruhámat és egy babára ráhúzni amit elrejtettem. Felmenni az emeletre már nem volt időm, így elbújtam egy szekrénybe. Síri csöndben hallgattam ahogy közeledik felém. A szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mit tegyek.
- Tudom hogy itt vagy szépségem. - de.... ez nem is .. Hektor volt hanem Zack. Ő Hektor drágalátos öccse. Hasonlóan vélekedik rólam mint a testvére. DE NEM ÉRTEM MIT TETTEM !!!
- Hol is lehetsz ? Nézzük csak . Esetleg a szellőzőben ? - kezdett el lövöldözni. Miután ott végzett folytatta mondandóját - Vagy esetleg a ruhák között ? - szaggatta szét golyó záporával a jobbnál jobb felsőket és nadrágokat. - Vagy talán a szekrényekben ? - Csak ezt ne ! Próbáltam minél jobban összekuporodni. Az összes ruhát magam elé raktam amit találtam. A kardomat is oda helyeztem és reménykedtem abban, hogy lesz olyan balfék és mellé lő vagy éppen megzavarják mert különben végem. Hallottam ahogy meghúzza a ravaszt és elkezdi sorozni a szekrényeket. Éreztem ahogy belefúródik a vádlimba egy golyó és még egy a combomba. De mielőtt eljutott volna a csípőmig hirtelen megállt. Volt egy kisebb rés amin kinéztem. Láttam a srác tekintetét ami ijedt képet vágott.
- Hogy merészeled bántani őt ? - kérdezte egy ismerős hang. Viszont a következő cselekményre még én sem számítottam. A srác lőni készült amikor a feje leesett és a földön landolt, testével együtt.
Azt a de gyors. Csak egy valaki lehet az. De ő mit keresne itt ? És honnan tudná, hogy itt bujkálok egy a megkülönbözhetetlen ruhaüzletben és ott egy szekrényben,. Amíg ezen gondolkodtam hirtelen valami eltakarta a lyukat amin eddig kibámultam. Felnéztem és egy gesztenye barna színű szem pislantott rám. Ijedtemben hátrahőköltem. Ebben a minutumban kirántotta a szekrény ajtaját és kihúzott engem.
- Jól vagy ? - kérdezte aggódva.
- Persze . - hazudtam neki.
- Tessék a ruhád. - adta oda nekem.
- Köszön.....öm. - néztem fel a megmentőmre. És tényleg ő volt az. De ....
- Hol van a maszkod ? - faggattam ki.
- Eltört.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok hülye ? Mi lett vele ?
- Elvesztettem.... sajnos az ő területükön van és őrizet alatt tartják mivel tudják, hogy érte megyek. Így nem tehettem mást mint fogtam egy kendőt, egy sapkát, egy napszemüveget és felvettem.
- De a szemed ...
- Mi ? - kérdezte értetlenül. Elkezdte a szeme környékén tapogatni az arcát és rájött, hogy az szabadon van. - A szemüvegem ! Hol van ? - nézett szét. Amint megtalálta felvette és felém fordult. Ez idő alatt én felkaptam a ruhámat és lépni akartam felé amikor iszonyatos fájdalom hasított a lábamba. Próbáltam úgy tenni mintha mi sem történt volna de kiszúrta az ügyetlenkedésemet.
- Megsérültél. - mondta csalódottan. - Ez az én hibám. Ha hamarabb ideérek akkor ezt meg sem történt volna.
- Ugyan már. Ez nekem meg sem kottyan.
- Gyere ! - karolta át a derekamat. Meg sem próbáltam ellenkezni, hisz láttam, hogy mennyire szégyenli magát a történtekért. De nem kellene. Beültünk a kocsijába és elhajtottunk. Egy bő 2 óra múlva meg is álltunk. Amikor felnéztem, hogy hol is vagyunk .... Nagyon boldog voltam.
- Ez az a lakás ! - kurjantottam el magam.
- Ssss - helyezte az ujját a számra. Kitessékelt a járműből és felmentünk. Ellátta a sebeimet. Miután ez is megvolt egymásra néztünk néma csendben.
- Köszönöm.
- Mi ? - lepődött meg.
- Hogy megmentetted az életemet.
- Ugyan már . Inkább én köszönöm.
- Miért ?
- Mert ilyenkor érzem azt, hogy még számít az, hogy élek.
Erre már nem tudtam mit mondani.
- Na nekem mennem kell. Szia Walker ! Örülök, hogy láttalak ! - Már indulni készült amikor elkaptam a kezét, mire ő visszafordult.
- Tessék . - vettem le a maszkom. - Neked adom. Maszk nélkül nem vagy az igazi.
- Nem fogadhatom el. Hisz akkor neked nem lenne maszkod.
- Ki mondta hogy nincs ? - itt egy kicsit meglepődött, de láttam rajta még így is, hogy álcázva van az arca, ahogy elmosolyodik.
- Akkor köszönöm. - fogadta el tőlem. Megfordult és gyorsan magára húzta a maszkot. - Sok szerencsét Amanda ! - és ezzel kiugrott az ablakon. Az estémet ott töltöttem abban a panelban. Könnyebben tudtam elaludni mert éreztem, hogy itt biztonságban vagyok. Reggel amint fel bírtam kelni és rá tudtam venni magamat arra, hogy elinduljak vissza, éreztem magamon az óvó tekinteteket ami az elmúlt két évben is végig kísértek. Miért vigyázol rám ennyire ? Moon .

8. rész

Ez a nő felém tartott azzal karddal. Walker csak hogy tudd... én hamarabb megöllek. Már éppen lendítette azt a vas darabot amikor hirtelen megállt. Most meg mi ütött belé ? Van valami rajtam ? Vagy esetleg mögöttem ? Nem tudtam kivenni a feje állásából, hogy merre tekint, hisz eltakarta egy maszk az arcát. A következő pillanatban leeresztette a katanáját, sarkon fordult és elsétált. De nem arra van a kapu.
- Ott nem tudsz kimenni ! - kiabáltam utána, de meg sem hallotta. Én próbáltam szólni neki, de ha ennyire süket és ostoba akkor így járt.
- Castiel jól vagy !? Nem sérültél meg ?! - rohamoztak le a lányok. - Ezt meg fogja bánni Walker !! Hogy képzeli ezt !? - folytatták.
- Hé nyugalom már nem haltam meg mint látjátok. Biztos berezelt tőlem.
- Vagy csak látta előre mi lesz a következmény ha megöl téged. - állt oda mellém az egyik barátom Rayn aki néha egy gyökér tud lenni az emberekkel. Sokan körbe álltak engem, de még így is láttam, hogy páran odébb ácsorognak és beszélgetnek. Nem úgy tűnnek mint akiket különösen érdekelte volna az imént történtek. Ez a pár ember Rosa, Alexa, Viola, Kim, és Victoria volt. Az arcukról azt lehetett leolvasni, hogy ők értik is Walker hirtelen leállását. Oda akartam menni megkérdezni, hogy mi volt ez, de nem szabadultam a többiektől. Végül elmentek és folytatták a beszélgetést maguk között a házukban.

******

Mindenki meglepődött az előbb történteken, de mi még jobban mert, öten olyat láttunk amiről mások valószínűleg soha nem fognak tudni. Walker legszívesebben megölte volna Castot, de mégsem tette, mert ott volt az a férfi a kapuban az árnyak között aki kiköpött mása volt Walkernek. 

- De mégis ki ez ? - kérdeztem a többiektől.
- Honnan tudjuk Rosa ?! Soha nem mesél magáról !
- Lehet, hogy a testvére.
- Ugyan már szerintem az eltitkolt szerelme. Biztos félt, hogy elcsábítja valamelyikünk tőle és azt nem bírta volna. - pirult el Vic.
 - Ez ... butaság. Ha Ő a szerelme akkor nem lennének így külön.
 - AKKOR EXEK !!! - ugrott fel Kim.
 - Ugyan már ! Akkor meg sem jelent volna itt az a fószer.
 - Hm... Ez érdekes. - fordultunk mind Viola felé.
 - Mit mondasz ? - kérdeztük mind egyszerre.
 - Nekem úgy tűnt mintha félne tőle.
- .........
Egy perc néma csend után :
 - FÉLNE !?!? - Ő NEM ILYEN ! TE NORMÁLIS VAGY !? GONDOLKOZZ !!! - ordítottuk le társunk fejét.
- Nem fejeztem be. - mondta halál nyugodtan a lila hajú barátnőnk. Mindig is ilyen volt. Csendes, de rendkívül okos.
 - Bocs. - mondtam .
 - Ne harizz. - kért elnézést Alexa.
- Na szóval ..... én sem úgy értettem, hogy úgy félne tőle mint a haláltól....
- Ha egyáltalán fél attól ... - dünnyögte Victoria .
- Hanem mintha ... az az ember lenne a főnöke .
- A FŐNÖKE ?! WALKER SENKIRE SEM HALLGAT !
- De Ő rá igen . Arra az emberre hallgat. Már csak azt kellene tudni, hogy Ő kicsoda a mi edzőnknek.
- Amit mondtál Viola nem volt rossz. Csak nem a főnöke hanem a mestere . - fordultunk az ajtó felé.
- SANDRA !
- Ezt mégis honnan veszed ?
- Egy ilyen embernek nem lehet más csak mestere. Minden este miután végzett veletek elszokott menni edzeni.
- De hova, hisz nem szoktuk őt kint látni a főtéren.
- Mert egy kis eldugott helyen szokott edzeni.
- ... A TILTOTT ÖVEZET !! - jöttünk rá mind.
- De.... hogyan ? Hisz ott fokozott őrizet van.
- Tudom. De valahogy mindig kicselezi őket....
- Igazából lefizeti őket. - javította ki az imént érkezett Castiel.
- Mégis mivel ?!
- Bármit kérhetnek tőle ilyenkor. "Egy kis magányért bármit." - utánozta Walkert.
- De .... miért akarna egyedül lenni amikor alapból az volt amióta bekövetkezett a katasztrófa.
- Mert ehhez van hozzászokva.
- De nekem azt mondta, hogy örül annak, hogy még lát élő embert .
- Az lehet. De az nem jelenti azt, hogy szeret társaságban lenni.
Rengeteget beszéltünk még erről a nap folyamán. Este is ezen gondolkodtam. Már vártam, hogy mikor ér vissza a társam, de nem jött. Aggódtam érte. Így egész éjjel nem tudtam aludni. A gondolataim összevissza cikáztak. Reggel, mikor kimentem a teraszra a nap sugaraiban megmártózva észrevettem valakit aki a kapu felé tartott. EZ WALKER ! De .... a maszkja helyett egy sapka, egy napszemüveg és egy kendő takarta el az arcát. Vajon mi történhetett vele ?

7. rész

Bevallom, igaza volt Walkernek. Tényleg fárasztóak az edzések. És nem is kegyelmezz. De miközben mi edzünk ő is szokott csatlakozni. Így még kevésbé értem, hogy nem tud aludni esténként. Néha már hiányolom Stefan edzéseit. Azok csak ebédig tartottak... de ezek takarodóig szinte. Kinek volt az ötlete ez az egész kinyírom ! .... Ja az enyém ...
- Walker kérhetek egy percet ? - odament Violához.
- Persze... - Viola megkönnyebűlt. - hogy nem.
- De miért ? Alig bírom könyörgök Walker ! - Walker lehet, hogy ezen felhúzta az agyát , mert olyan közel hajolt hogy már csak egy milliméternyire volt egymástól az arcuk. Valamit oda súgott neki.

*****

Minél jobban közeledtem Viola arcához annál jobban parázott. 

- A holtak nem várnak. EGY PILLANATOT SEM !

- Ugyan már ne legyél ilyen kegyetlen velünk ! - hisztizett Stefan. 

- Tisztában vagy vele, hogy neked nem volt kötelező ezen az edzésen részt venni ?

- Igen ... és ?

- Ugyan úgy elmehetsz, ha nem akarod. Vagy akár meg is mondhatod mi zavar !

- Hogy mi zavar ? Az, hogy halálra dolgoztatsz minket !

- Ezt hívják EDZÉSNEK Stefan ! Nem azt amit te produkáltál.

- MINEK NEM PIHENHETÜNK EGY KICSIT ?! MI MOST TARTUNK EGY KIS SZÜNETET !

Senki nem mert megmozdulni. Tudták, hogy annak következménye lesz. Elég súlyos következménye.

- Na ! Srácok ? Ha fellázadunk ellene akkor mi győzhetünk ! - győzködte őket sikertelenül. 

- Nos... Stefan .... ez eddig kettő ! - a srác nyelt egy nagyot. Látszott rajta a félelem.

- Figyelj.. ne haragudj ... kérlek ne bánts !

Most megmutatom neki !

*****

Hiába volt Walkeren a maszk. A dühe szinte átégette. Félelmetes volt. Így még nem láttam. Még akkor sem amikor meglátta nálam azt a képet arról a lányról. Tényleg megkérdezem Alexát erről, hátha neki elmondta. Hisz ő a szobatársa. 

- Figyelj Alexa... - a torkomon ragadt a következő szó, mert azt vettem észre, hogy Walker tarkón fogta Stefant és elvitte, egyenesen az őrfalig. Megfogta a két lábát és kilógatta a zombikhoz. Mindannyiunknak leesett az álla.

- WALKER NE !

Voltak olyanok akik már oda se tudtak nézni. Mind attól féltünk, hogy elengedi őt átadva a hulláknak.

A következő pillanatban viszont arra lettem figyelmes, hogy elsuhant mellettem Alexa. Egyenesen Walkerék felé.

*****

- Na szóval ... ha azt mondod, hogy pihenés kell neked, akkor elengedlek és pihenhetsz...örökre.
- Kérlek ! Kérlek kérlek ....
Valaki a hátam mögött állt. Ha megint a vörös az őt is kilógatom. Megérdemli úgy is.
- Te nem vagy ilyen. - ez nem az a vörös.
- WALKER ! - fordultam felé .
- Mi a baj ?
- Semmi. Csak ez a gyökér itt ! - fordultam a torkaszakadtából kajabáló srác felé.
- Walker kérlek !
- ... Rendben . - visszarántottam Stefant aki hálát adott Istennek meg Alexának.
- Szünet. - lepődött meg az egész csapat. Vagyis csak a fél csapat. Mert voltak olyanok akik nem tolták ide a képüket. Na majd holnaptól ők is járnak. SENKI SEM ÚSSZA MEG !

*****

Amint ezt kimondta, el is tűnt. Vajon, hova mehetett ? Tuti, hogy valami baja van. Akkor szokott ilyen durva és visszahúzódó lenni. Negyedórával később vissza is tért. 

- Rendben van. Kiharcoltátok a szünetet. - mindenki nagy éljenzésbe tört ki. 

- ÉS MÉG VALAMI . - kiabálta át a tömeget. Mindenki kíváncsian nézett Walkerre.

- Aki legyőz engem egy harcban, mint én akkor Stefant .... az kérhet tőlem valamit.
- Akkor Castielnek már lehet is egy kívánsága igaz ? - kiabálta be az egyik őr. Fekete haja alól látszottak zöld szemei. Őt eddig nagyon nem is láttam. De akár ki az megbánja, hogy elárulta.
- Ez igaz ? - kérdezte Olivia .
- Naná ! - na .... már csak ő hiányzott. - Úgy laposra vertem, hogy már könyörgött, hogy abba hagyjam. - mesélte, nagy mosoly kíséretében.
- Ne túlozz Piroska ! De amúgy meg én is csak ember vagyok. Követhetek el hibákat.
- Ez nem volt hiba. Nem tudsz harcolni.
- De tudok, csak kár lett volna, ha egy emberrel kevesebb élne itt a falak között. Meg hát, ha életben maradtál volna amire nem lett volna nagy esély elbújnál a világ elől szégyenedben, hogy egy lány laposra vert téged.
- De legalább kihajítanának téged innen ! - morogta Castiel.
- Köszönöm a kedves szavakat ! De ha nincs jobb dolgod, be is állhatsz ide edzeni. Mert a végén még eltunyulsz a sok állásban a kapunál. - feleltem neki pimaszul.
- Kösz, de kihagyom. A végén csak újra elvernélek. És azt már nem élnéd túl. - nevette el magát.

***** 

- Jaj de megijedtem ! - válaszolta Walker teljesen higgadtan.  

Viszont a következő pillanatban előrántotta a kardját, amit csak egyszer láttam. Mindenki félő tekintettel bámulta a lányt aki megindult, Castiel felé.   

6. rész

- Üldözött ? - kérdezte Alexa.
- Igen.
- Miért ? Valami rosszat tettél azok ellen akik elől menekülsz ?
- Nem menekülök.
- Akkor miért nem intézed el őket ?
- Mert sokkal többen vannak mint a csoportod.
- Csoportunk. A mi csoportunk.
- Amúgy azért "menekülök" mert, van nálam valami ami kell nekik. - mutatta a kardját.
- Miért kell nekik ez a kard ?
- Mert ez a kard anyué volt. Anya egy kiváló ügynök volt. Ahol dolgozott ismerték és tudták, hogy ez a kard számára nagyon fontos....viszont voltak páran akik irigyelték őt a sikerei miatt. Mikor leszálltunk itt mert New Yorkban nem maradhattunk .... az egyik munka társa kapott az alkalmon és elfogott minket ...

*********

 Walker levette a maszkját és elkezdte nézegetni azt. Könnyekkel telt meg a szeme.
- A nővéremnek köszönhetem, hogy ma itt vagyok...
- Értem már.
- Tessék ?
- Azért sírtál ott az ablakban, mert eszedbe jutottak az emlékek. És akik a kardodra pályáznak, nem csak azt akarják igaz ?
- Igen.. Holtan akarnak látni engem. Ezért ezt most vissza is veszem. - mire ezt kimondta, az arcát újra eltakarta a maszk.
- Azért vagy maszkban, hogy fel ne ismerjenek. - az ábrázata átment búskomorba.
- Látom érted. Ami itt történt az kettőnk között marad. Rendben ?
- Világos.
Kis idővel később visszaértünk. Castiel jól leszidott minket, habár Walkert nem igazán hatotta meg. Sőt még dühítette is Castot. És végül egymásnak ugrottak. Kellettünk páran lefogjuk őket. Na ők biztos, hogy nem lesznek jó barátok. Végül visszamentünk a szobánkba.
- Jól vagy ? - kérdeztem aggódva.
- Persze. - mondta halál nyugodtan.
- Gyere ! - megfogtam Walker kezét és elhúztam őt a fürdőbe és elővettem pár ragtapaszt , fertőtlenítőt, és kötszert.
- Mint csinálsz ? - kérdezve.
- Megnézem hogy mennyire sérültél meg. - vettem le a maszkját.
- HÉ !
Nem volt nagyobb baja. A maszkja felfogta az ütéseket. Visszaraktam mindent a helyére. Walker maszkját is beleértve.
- Walker.
- Hm ?
- Ha megölöd azokat akik miatt rejted a kiléted... leveszed a maszkod ?
- Valószínű.
- Akkor segítek neked megölni őket !
- Tessék ? - lepődött meg.
- Jól hallottad ! És nem érdekel, hogy te és a nővérem mit mondotok ! Én így döntöttem.
- ..... Ennyire szeretnéd, hogy .. megszabaduljak a maszkomtól ?
- Igen.
Este egyikünk se volt éhes.... na jó én ettem egy kicsit. Segítettem neki az ágynemű huzattal és mikor kész lettünk szó szerint az ágyunkba zuhantunk.
- Kelj fel Alexa ! - hallottam Rosa hangját. - Elkésünk a kiképzésről. És tudod, hogy milyen, ha elkésik valaki. - mire ezt kimondta már készen is álltam. Szétnéztem a szobában, de Ő sehol sem volt.
- Walkit keresed ?
- Walkit ?
- Igen én így hívom.
- Amúgy ja. Hol van.
- Fölöttünk a tetőn. Említette, hogy szeret a magasban lenni.
- Így már mindent értek.
Kimentem a teraszra és megláttam Walkert.
- Elvagy ott ?
- Naná !
- Nem jössz kiképzésre ?
- Dehogy megyek. Majd innen nézem.
- Rendben.
- KÉSŐK ! MI A MENTSÉGETEK ?! - ordított ránk Stefan. Stefan a húszas éveiben lehetett. Szőke haj, barna szem. 170 cm körül lehetett. Mindig a karate ruhájában lehet látni.
- Semmi.
- Semmi ? Ez elképesztő. Én is aludnék még, de itt vagyok, mert azt akarom, hogy életben tudjatok odakint maradni !
- Elnézést !
Nem szólt erre semmit. De, kaptunk pár plusz kör futást ezért. Miután végeztünk az következett, hogy Stefan kiválaszt valakit és megküzd vele. Senki nem tud ellene győzni. Mindig ezzel fényezi magát. Mert mielőtt kitört az apokalipszis egy karate bajnok volt.Mi meg nem is tudunk harcolni. Semmit nem tud tanítani. Habár még mindig jobb, mint a semmi.
- Legyeen ...... Alexa ! - ez most biztos a reggeli késés miatt van.
- 3 pontig megyünk.
Hadd ne kelljen mondanom, hogy ő győzött. Úgy kellet felkaparni engem a földről. Egyszer csak tapsra lettem figyelmes. Nagy nehezen felemeltem a fejemet a szőnyegről. Walker volt.
- Ez aztán a kiképzés. - mondta gúnyosan.
- Parancsolsz ?
- Nekik az mióta hasznos, hogy agyon vered őket ? Látszott semmit nem tud. Ez igazságtalanság.
Tudsz te egyáltalán tanítani. Mert én úgy látom, hogy nem. " Azt akarom, hogy életben tudjatok odakint maradni !" - mondta nyávogva. - TE nem tudnál életben maradni odakint egy napig sem.- Stefan arcáról lefagyott a jól megszokott mosolya.
- HOGY KÉPZELED, HOGY ÍGY BESZÉLSZ VELEM ? GYERE IDE ÉS KÜZDJÜNK MEG !!!
- Rendben van. De én nem kímélek.
- Jaj, de félek tőled kicsi lány.
- Kicsi ? Ugyan akkora vagyok mint te, sügér !
- Sügér a tudod ki !
- Igen te.
Ráálltak a szőnyegre.
- 1 pontos.
- Oké.
- Háromra. - felelte Viola.
- HÁROM ! - kiáltották el egymást a küzdőfelek. Először még Stefan volt az esélyes, de a végén ő vesztett. Walker a földhöz csapta. Megfogta Stefan haját, akinek már folyt az orrából a vére és felhúzta.
- Na ki a sügér ?
- É..én.  - dadogta.
- Reméltem is. - és elengedte a haját amitől ő visszaesett a szőnyegre.
- Walker ?
- Igen ?
- Miért nem leszel te az oktatónk ? - kérdeztem.
- Hogy mi ? - kérdeztek vissza egyszerre Stefannal.
- Te sokkal jobb lennél. Nem olyan vagy mint ő vagy tévedek ?
- Nem tévedsz.
- Kérlek.
- De akkor nagyon komolyan kell venni az edzéseket. Mert csak az marad életben odakint aki figyel is rám. Nincs többé lustálkodás. Kemény munka veszi itt kezdetét. Reggel mikor felkeltek, már azt fogjátok várni, hogy mehessetek aludni. Így is akarjátok ?
- IGEN ! - kiállottuk egyszerre.
- Rendben. Akkor leszek az edzőtök.

5. rész

Semmi sem történik. De később is lehet baj.

- Walker.

Nem fogok aludni. Vigyázok, a többi emberre.

- Walker !

Habár, ők tudnak magukra vigyázni. Magamra vigyázok.

- WALKER !!

- Tessék ? - kaptam oda a fejemet.

- Miért nem alszol ?

- Mert nem vagyok fáradt. - bámultam ki, az ablakon.

-... Azt nem hiszem.

- Miért ?

- Rosa mesélte, hogy egy szemhunyásnyit sem, aludtál amíg, vele voltál. 

- ... De egy kicsit pihentem.

- Akkor is.... csak nem tán félsz ?

- Nem. Csak ahhoz vagyok szokva, hogy egyedül vagyok.  

- De most már, nem vagy egyedül. Tessék aludni! Reggel kiképzések, és gyakorlatok szoktak lenni.

- Azt mit csináljak vele ? Nekem mit tudnának tanítani ? 

- Hogy teremts, kapcsolatot más túlélőkkel azt !

- .... Nincs rá szükségem.

- Dehogynem !

- ÉN EGYEDÜL TANULTAM MEG EBBEN A VILÁGBAN ÉLNI !!!

- ... Mi ? És .. a szüleid ?

- Még az elején megölték őket...

- És senki sem segített neked ?

- Nem. 

- Azon a környéken nem csipáznak engem... és egy elég nagy csoportról van szó.

- Részvétem.

- Köszi. És veled mi van ? A szüleid ? - kérdeztem.

- Nekik már nem kellett megélniük ezt az egészet. De a nővérem még él és mindenbe bele akar szólni.

- ... Örülj neki, hogy veled van...

- Örülök neki, mert amúgy jóban vagyunk, de megszabja, hogy mennyit tartózkodhatok kint. A kapun kívülre meg ki sem enged.

- Vigyáz rád. És ezért ne haragudj rá.

Így telt az első estém Alexával. Végül csak elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki kajabál lentről Alexának. Egy női hang volt. Biztos a nővére. 

- Megyek már!

- Reggelt !

- Neked is. Most megyek találkozom a nővéremmel majd jövök. El leszel addig gondolom. 

- Igen. Elmegyek szerzek ágyneműhuzatot a közeli áruházban. 

- Rendben szia ! - és már itt sem volt.

- ... Szia.

Én sem maradtam tovább.Elmentem megmosakodni, visszaöltözni és megfésülködni. Igen én is szoktam. 

Hol a maszkom ? A francba ott maradt a szobában ! Legalább van kapucnim. Visszamentem a hálóba, és kerestem a maszkomat, mikor megpillantottam Alexát a nővérével. Hasonlítottak. Csak neki nagy a dekoltázsa és kihívósan öltözik. Neki dőltem a falnak, és csak néztem őket ahogy szórakoznak. Eszembe jutott amikor én is Tiri ökörködtünk. Anyu, Tiri és én piszkáltuk aput amikor aludt. Soha nem ébredt fel. Bármit csináltunk. Ha én elkezdtem hegedülni még arra sem. Ha Tiri elkezdte villával karcolni a tányért, vagy ha anyu elkezdett énekelni. Mindig nagy nevetésekben törtünk ki apu reakcióin. Pl.: Anyu elkezdte énekelni az Éjkirálynő Áriáját mire apu azt mondta "Távozz sátán !" Hiányoznak ezek az idők. El kezdtem könnyezni miközben csak gondolkodtam a múlton.

Várjunk ?! Mit sajnáltatom itt magam ? Mások is elvesztették már családtagjaikat. És miért állok az ablakban maszk nélkül ? Megbolondultam ?

*******

Ki az a lány az ablakban ? Mert nekem nem ismerős. Csak nem tán .... Walker ? Sír ? Majd rákérdezek. 

- Sandra elmehetek Walkerrel az áruházba ?

- Nem. Amúgy ki az a Walker ?

- Tudod aki megmentette Rosat és visszahozta.

- Ja, tudom ki. 

- Itt is jön.

- Walker bemutatom neked Sandrat a nővéremet.

- Üdv.  Kayren Sandra.

- Walker.

- Szóval te egyedül éltél odakint ?

- Igen. 

- Kérlek ! - néztem a nővéremre.

- Hagyjál a bociszemeiddel !

- Tudod, hogy kellenek konzervek és ruhák. 

- Arra vannak a szerzőcsoportok.

- De ...

- Alexa... ne. - szakított félbe Walker.

- De ...

- Látod Alexa ! Ő sem akarja, hogy vele menj.

- Sandra, egyszer neki is ki kell mennie. Nem maradhat itt örökre. Ezt te is tudod.

- Igen, de..

- Vigyázok rá. Csak ágyneműhuzatért megyünk.

Sandra sóhajtott egy nagyot.

- Rendben. De, ha nélküle mersz visszajönni halott vagy. 

- Na azt megnézem. De oké. - kezet fogtak. És mi indultunk is. Egyszer még visszafordultam és a nővérem tekintetével találkoztam.

Végre ! Kimehetek el sem hiszem. Megérkeztünk a kapuhoz. Próbáltunk észrevétlenül kijutni de, Castiel elkapott minket.

- Álljatok csak meg !

- Alexa elengedtek ?

- Igen.

Walker felé fordult. Tetőtől-talpig végigmérte.

- Ugye tudod, hogy nem most van farsang.

- Tényleg ? Rájöttél ?

- Csak ágyneműhuzatért megyünk.

- Engedély nélkül se ki, se be ! - okoskodott Cast.

- Ó valóban. Akkor ezt figyeld! - kézen fogott Walker és húzott maga után.

- ÁLLJ !

És már kint is voltunk. Negyed órát sétáltunk, míg találtunk egy működőképes autót. Mikor a plázához értünk örültünk, mert nem volt sok járkáló. Bent már azért voltak, így síri csendben szereztük be amit kellet. Sőt, kettőt is hoztunk egyszerre és néhány új ruhát is szereztünk neki. Nem árt a változatosság. Még neki sem. Hazafele már könnyebben visszajutottunk. Habár, belénk kötött két zombi, de Walkernek ez meg sem kottyant. Ő vezetett én meg az anyóson ültem. Tényleg amit megakartam kérdezni.

- Figyelj Walker...

- Hm ?

- Délelőtt mielőtt mentünk shoppingolni láttam egy lányt a szobánk ablakában és sírva nézett minket. Te voltál az ?

- Miről beszélsz ? Én sosem veszem le a maszkom.

- De azt a lányt nem ismerem. És mit keresne egy idegen lány a szobánkban.

- Mondjuk el akar lopni valamit ?

- Walker.

- Hogy nézett ki ?

- Barna haj és kék szemek.

Walker hirtelen lefékezett és felém fordult.

- Figyelj ez kettőnk között marad.

- De miért ? Miért nem tudhatjuk hogy ki vagy ? Mond meg !

- Mert üldözött vagyok.

4. rész

16 éves vagyok.

Rosa majd kicsattant örömében, hogy itt töltöm a telemet.
- Alig várom, hogy bemutassalak a többieknek.
Bementünk az egyik megkülönbözhetetlen házba ami hasonló volt mint a miénk otthon.
- Sziasztok Lányok !
- ROSA !! - ugrottak a nyakába. - Úgy örülünk, hogy nem esett semmi bajod. - Most kell lelépnem.
- De majdnem ott maradtam, ha Walker nem mentett volna meg. Hé hová mész ?! Gyere vissza ! - húzott magához.
- Walker ? Ez a neved ? - kérdezte az egyik.
- Baj, hogy így hívnak, Tündér virág száll?
- Mit mondtál ?
- Bocsi Alexa ő mindenkivel ilyen. Még velem is. Kérj tőle bocsánatot ! - parancsolta Rosa.
- Tudod mikor. A dögöktől is kérjek bocsánatot, hogy kinyírtam őket ? Nem vertem meg és még rosszat sem mondtam neki.
- De..
- Hagyjad Rosa. Nem szorulok a bocsánatára.

******

Mind a két lány a másik irányba indult. 

- MINDENKI MEGÁLL !! Gyertek vissza ! - Alexa megállt, de Walker nem. Utána mentem.

- Miért vagy ilyen ? Nem akarsz barátokat ? 

- Nem. - gyorsabbra vette a tempót.
- Amiatt a lány miatt, aki a képen van ? - megtorpant - Mindannyian vesztettünk már el egy valakit legalább azóta, hogy ez az egész elkezdődött. De tovább tudtunk lépni. A mának élj és ne a tegnapnak. Lehet, hogy Ő már nincs, de mi itt vagyunk. Adj nekik...nekünk egy esélyt, hogy bizonyíthassuk vannak még jó emberek ezen a világon. - látszott rajta, hogy elgondolkodott majd hirtelen hátra fordult és felém tartott. Meg sem állt addig, míg olyan közel nem volt hozzám, hogy már hallottam a lélegzetvételét. Bevallom...enyhe halálérzetem volt.
- Nem miatta van, hanem miattam. Előtettek volt még pár hasonlóan kedves és jóindulatú csapat, akik próbáltak engem maguknál tartani, de csak ideig- óráig ment nekik. És tudod miért ? - félénken megráztam a fejemet jelezve hogy nem tudom. Épp szóra nyitotta a száját, de a gyakorlatról beszűrődő hangok megzavartak minket. A lány megrázta a fejét és kiegyenesedett majd ismét a kijárat felé indult meg.   

-.... De legalább a nevüket tudjad !

- Minek ? 

- Mert mi van, ha valamelyikükkel kell kimenned a városba. Hogy fogod megszólítani ? " Te ott gyere ide és segíts ! " így fogsz velük kommunikálni ?-ismét megtorpant és halkan morogni kezdett majd megfordult.

- ... Igazad van. Na akkor menjünk.

- Visszatértünk ! Na akkor bemutatom nektek Walkert.

- Sziasztok Walker vagyok.

A lányok nem nagyon akartak először megszólalni.

- Na ki kezdi a bemutatkozást ?

Csak néztek egymásra. De végül Alexa odajött és kezet fogott Walkerrel.

- Szia Kayren Alexa vagyok. 

- Walker .

A többiek is odajöttek bemutatkozni Alexa után. Hogy tudjátok is, hogy néznek ki kaptok képet róluk. Igen még az elején amikor idekerültek készítettem képeket róluk.

Kayren Alexa:

Rylen Kelly:

Victoria Pryent:

Trext Olivia:

Klenin Viola:

Joray Kim:

Ők a barátnőim és remélem Walker is közéjük fog tartozni. De rajtunk kívül a csoportunkban ott vannak még a fiúk, a nálunk idősebbek, és a kotnyeles lányok, Deborahék. Így vagyunk mi egy banda. És, így is vagyunk beosztva a házakba. Így négy házat foglalunk plusz a gyűlés- és vezetőiház. Walker velünk lesz, ezért most már párosan vagyunk. Viszont nem az én szobatársam hanem Alexáé. Remélem nem lesz baj.

*********

Itt vagyok. Az új szobám előtt. Na akkor lépjünk be ! Mikor megláttam a szobát meglepődtem. Szép rend volt és semmi nyoma az apokalipszisnek. 

- Nem akarsz beljebb jönni ? - kérdezte Alexa.

- Dehogynem.

Megmutatta az én részemet.

- Segítsek kipakolni ?

- Nem kell köszönöm. Nincs sok holmim. Majd hozok magamnak ágyneműhuzatot. 

- Rendben.

Vacsora közben nem szóltam semmit bár a lányok próbáltak minél többet megtudni rólam de nem sikerült nekik.

- Rendben lányok menjetek fürdeni és feküdjetek le aludni. - szólt be egy felnőtt nő. Mindenki fürdött már, csak én nem. 

- Gyerünk Walker nem maradsz büdös. 

- Az odáig oké, de.. nincs mit felvegyek. 

- Akkor megkapod az egyik pizsamámat. - felelte Alexa.

Megkaptam és elmentem tisztálkodni.  Jó érzés volt meleg vízben fürdeni. Egy pillanatra otthon éreztem magam. Alexa ruhája egy szürke rövid ujjú felsőből és egy a combom feléig érő rózsaszín nadrágból állt. A maszkomat magamon hagytam. Hogy miért ? Ennek több oka is van. De a legfontosabb az, hogy nem akarom bajba keverni őket. Visszamentem a szobámba és lehuppantam az ágyamra. 

- Te még ekkor is hordod azt a maszkot ?

- Igen. 

- Soha nem veszed le?

- Nem.

Amíg arra vártam, hogy Alexa elaludjon olvastam egy kis mangát. Ott is apokalipszis tört ki. Négy lány egy kutyussal élnek egy közép iskolában, elbarikádozva a külvilágtól . De végül el kell hagyniuk mert a zombik bejutottak az épületbe. A végén viszont a kutya meghal. Miután szobatársam elaludt, eltettem a könyvet, odamentem az ablakhoz és onnan figyeltem az őrséget meg a falat, hogy nem történik - e nagyobb baj. 

3. rész

A nevem Amanda Parker.

Kezd hideg lenni. Ezt az időjárás is mutatta. Felhős volt és szeles. Lehet fel kellene keltenem Rosat és tovább indulni. Még a végén megfázik. Lerohantam a kocsihoz és kerestem neki valamit amit felvehet vagy betakarózhat vele.Végül találtam egy takarót. Ez jó lesz.
- Tedd le a fegyvert ! - utasítottak a hátam mögül. Akkor ezért nem volt a környéken
egyetlen egy halott sem.
Letettem a fegyveremet és megfordultam. Egy középkorú férfival találtam szemben magam.
- Ki vagy te ? - kérdezte.
- Figyelj csak megpihentem itt egy társammal estére már megyünk is.
Felmentem a tetőre. A hapsi sajnos követett.
- Rosa ébredj mennünk kell !
Nagyon nehezen ébredt fel.
- Rosalia mennünk kell nem látnak itt szívesen minket.
Elindultunk kifele amikor a pasi megállított engem.
- Állj csak meg !
- Mi az ?
Végigmért.
- Amikor megláttalak észrevettem nálad egy kardot. Add azt ide !
- Álmaidban.
Ekkor elkapott engem a férfi és nem engedett.
- Ha odaadnám, a vezetőmnek azt a kardot akkor büszke lenne rám, el kerülnék innen és nem erre a rakás romra kellene vigyáznom. Szóval ad ide !
- Soha.
- Kislány az a kard nem a tied.
- Miből gondolod.
- Mert ott voltam amikor a tulajai meghaltak.

*****

Walker keze remegni kezdett. Remegett a dühtől.
- Rosa......menj.......ki......a.......kocsihoz......és ott várj meg. - mondta.   - MOST !
- Na mi van megsértettelek. - kérdezte lenézőn az úr.
Én úgy tettem mint aki kiment de valójában elbújtam, hogy lássam mi történik.
- Közelében sem jársz. Több kell ahhoz, hogy én megsértődjek. De ha már a kardomnál tartunk.....- elhajította a fegyverét és nekiugrott az embernek. Egyikőjük sem sajnálta a másikat. Egyszer csak egy kép esett ki Walker zsebéből. Ott landolt mellettem. Magamhoz emeltem a fotót és megfordítottam. Egy lány volt a képen.

Ugyanolyan fehér haja volt mint nekem. Csak a szeme, lila volt. Vajon ki volt ő Walkernek. A legjobb barátnője ? A testvére ?
- Gyere Ro.....sa. - mikor meglátta a képet elkomorult.
- Ki ő ?
- Az nem rád tartozik. - kapta ki a kezemből a képet. - Megbeszéltem vele. - mutatott a tetemre.
- Azt látom.
- Amúgy nem megmondtam, hogy várj odakint ? - vont kérdőre.
- Bocsi.
- Na gyere te kis kíváncsi.
Az út további része csendben telt. Szerintem már alig várja, hogy megszabaduljon tőlem.
- Figyelj ami itt történt az kettőnk között marad. Oké ?
- Oké.
1 órával később megérkeztünk a táboromhoz.
- Biztos nem akarsz maradni ?
- Biztos. - megállt a kocsival és hátrafordult. Keresett valamit. Végül a kezembe nyomott 5 konzervet és 2 palack vizet.
- Tessék. Üres kézzel ne állíts be. Leszednék a fejedet, hogy nem hoztál semmit.
- Köszönöm.
- ÁLLJ, KIK VAGYTOK ?! -hallottam Castiel hangját.
- AKIKET NEM VÁRTÁL ! - kiáltott vissza Walker.
- Szállj ki Rosa ! - szó nélkül azt tettem amire kért.
- Rosa ? - lepődött meg Castiel.- NYISSÁK KI A KAPUT !!! - parancsolta.
Kinyílt a kapu és én beléptem. Apu már jött is.
- Örülök, hogy visszatértél. Mi történt a többiekkel ?
- .....
- Oh...... És az ki ?
- Ő ott Walker. Segített nekem amikor megtámadott egy halott. És el is hozott. Tőle kaptam az ételt.
- Akkor be kellene hívni.
- De nem akar bejönni.
- Szeretnéd ha itt maradna ?
- Igen.
- Akkor várj egy kicsit.
Apu odament Walkerhez és beszélt vele. Sokat győzködte, de végül az utastársam megadta magát és bejött.
- Nagyon meggyőző.
- Tudom.
- Miben maradtatok ? Meddig maradsz ?
- A telet itt töltöm. Az már fix.

2. rész

De most, hogy már nem látok egyet sem...... hiányolom őket.

Meleg őszi nap...... azt hiszem ennyi ami pozitív ebben a napban. Az utcák csendbe burkolóztak, itt-ott vérfoltok és roncsok, a madarak csiripelése helyett halottak nyöszörgését lehetett hallani. A boltok üvegei be voltak törve és némelyikben még egy zombit is lehetett látni. Várjunk ! Mi ez ?
- Igyekezzetek már ! A nyakunkon vannak !
Elindultam a hangforrás felé. Egy csoport. Aki az előbb megszólalt annak igaza volt. Tényleg nagyon közel voltak már hozzájuk a hullák. Mikor elindultam, hogy segítsek már láttam hogy késő. Utána láttam meg a másik oldalin egy fehér hosszú hajú lányt. Nem volt fegyvere és zsákutcába futott. Elővettem a fegyveremet és lelőttem a támadóját. Meglepődött egy kicsit.
- Köszönöm. - mondta bátortalanul.
Én csak bólintottam és indultam volna tovább amikor megállított.
- Ahogy látom a csapatomnak annyi és én... nos ... - az autóra nézett és utána lesütötte a szemeit.

- Nem tudsz autót vezetni ?
-....
- Szállj be !
- Baj ?
- Nem. Dehogy. De nem azért egy ennyi idősnek mint te illene már tudnia autót vezetni. Főleg úgy, hogy az emberiség jövője, a barátaidat elnézve nem túl rózsás.
- Kösz.
- Mit ?
- Nem utazok olyan emberrel aki ilyen.
- Milyen ?
- Kötözködő, mogorva, utálatos .....
- Jössz vagy megvárod a barátaidat ? - mutattam az éledező csapattársaira.
Nem kellet még egyszer megkérdeznem azonnal beszáll és becsatolta magát.
- Hova vigyelek.
Az utasom elmondta, a címet én meg már indultam is. Néha felpillantottam rá a csuklyám alól és Ő jutott eszembe.
- Amúgy mi a neved ?
- Tessék ? - kérdeztem .
- Hát mivel nem egy rövid távot kell egymás mellet megtennünk és valahogy meg kellene téged szólítanom , ha kérdezek valamit.
- ..... Walker.
- Walker ? Ez a vezetékneved . Mi a beceneved ?
- Elégedj meg a Walkerrel.
- Oké. Engem Rosanak hívnak.
-......
- Mindig ilyen csendes vagy ?
- Hát mivel nem gyakran találkozok értelmes emberekkel, így nincs igazán kivel beszélnem. Meg hát mit kellene, hogy mondjak ?
- Bármi ami eszedbe jut.
-  Ha engem kérdezel ez a ruha nem kintre való. És le kellene vágnod a hajadat a túlélés érdekében. Itt a szépség már nem számít.
- .....
- Amúgy nem fogod elhinni de örülök, hogy látok még húsvér embereket és nem a rothadó változatát.
- Mikor találkoztál utoljára emberekkel ?
- .....

-  TIREGKA NE TEDD !

- Viszlát Amanda  .

- NEEE !!!

- Régen. -mondtam lekonyulva.

- Te ?

- Én a mostani csoportomon kívül tegnapelőtt. 

- Többen vagytok ? - lepődtem meg .

- Igen .

- Most már értem.

- ..... Oda nézz ! - mutatott ki az ablakon Rosa . 

- Francba ! - egy hordát láttam meg. Legalább 300 -n lehettek. Velünk szemben jöttek. Elindultam velük egy irányba, hogy ne jöjjenek abba az irányba ahova vinnem kell Rosat.

- Hova megyünk ?

- Elcsaljuk őket. - miután már alig láttam őket egy gyors fordulattal mentem újra abba az irányba amerre mennem kellet.

Kezdett beesteledni. És Rosa is már ásítozott. 

- Megálljunk ?

- Lehet ?

- Igen. Majd én őrt állok. 

- Rendben.

Megálltunk egy közeli háznál és bementünk. Érdekes, hogy nem volt bent egy sem.

- Menjünk a tetőre!

- Miért.

- Mert ott szerintem biztonságosabb.

- Ha hideg van megkapod a pulóverem oké ?

- Oké.

Felvonultunk a tetőre és bezártam az ajtót. Rosa leterített egy plédet és ráfeküdt. Megvártam míg elalszik és beálltam az esti műszakomba. Bárcsak Te is itt lennél.....Tiregka.

1. rész

Sosem jöttem ki jól a fajtársaimmal. Az osztálytársaim palira vettek a többiek pedig idiótának néztek. Egyedül otthon éreztem jól magam.....

- Lányok gyertek enni ! - kiáltott le anyukám a földszintről.
- Megyünk ! - mondtuk egyszerre a nővéremmel.
2 perccel később már mind az asztalnál ültünk, kivéve apa...
- Hol van már az apátok ? Zach gyere már csak rád várunk !
Nem jött válasz.
- Biztos visszaaludt. Megyek felkeltem. Ti addig nyugodtan egyetek, mert mire rábírom apátokat, hogy lejöjjön elkéstek.
- Oké. - mondta Tiregka a nővérem.
- Jó étvágyat Ami !
- Neked is Tiri !
És ettünk. Tiregka velem szemben ette a villás reggeliét. Mindig is komolyan evett, de most különösen. Valami bántotta.
- Mi a baj Tiregka ?
- Mi ? Semmi. - mosolygott.
- De most sokkal komolyabb vagy.
- Csak gondolkodtam.
- Ja oké.
Tiregka mindig is kitűnő tanuló volt. Lehet a tegnap tanultakon agyal. 2 évvel idősebb nálam. Fehér haja a vállára omlott és lila szemeivel, a villás reggeliét bámulta.
- Ne felejtsd el, hogy holnap van a szülinapod, megyünk paintballozni.
- Alig várom.
- TÁ DÁÁÁÁÁÁÁÁÁM ! - hallottam a hátam mögül .
Aput pillantottam meg. Készen állt a munkára. - Gyertek lányok elkéstek !
- Oké.
Elköszöntünk anyutól, és mentünk a suliba.
- Jók legyetek lányok !
- Azok leszünk !
Bementünk az épületbe, és két különböző irányba vettük az utunkat. Az óra unalmasan telt. Feleltettek amire, ötöst kaptam. A szünetben Tirivel beszélgetem amíg, nem jöttek a barátai. Utána már egyedül élveztem a szabadidőmet. De csak addig míg meg nem láttam egy csoportosulást . Valakit körbeálltak. Odamentem és láttam, hogy egy lány fekszik ott. Vér folyt a szájából. Mielőtt közelebb léphettem volna, hogy megnézzem van- e pulzusa valaki megelőzött. Ivan. Hiába próbálta érzékelni a pulzusát nem volt. Egyszer csak megmozdult. Ivan közelebb hajolt de ekkor .....  elkapta a fiút és magához húzva beleharapott a nyakába. Mindenki hátrálni kezdett. A lány elkezdte fogyasztani iskolatársát .
- EZ EGY ZOMBI !! - hallottam a hátam mögül.
Mindenki fejvesztve menekült. Én a nővéremet kerestem, akit sehol sem láttam.
- Amanda ! Ne most gondolkodj menjünk ! - mondta Tiri.
- Azt hittem elmentél !
- Nem hagynálak itt !
Még egyszer visszafordultam és láttam, hogy már Ivan is kergeti a diákokat. A lány már egy új emberbe mélyesztette fogait. Beértünk az épületbe, ahol eszembe jutott valami.
- Várj! - álltam meg.
- Mi az ?
- A kulcsunk és a telefonunk kellene.
- ..... Oké itt találkozunk !
Elrohantam a termembe ahol felkaptam a legfontosabbakat. Mikor kiértem megláttam Tiri egyik barátját amint haldoklik. Rám mosolygott és annyit mondott ,- Sok sikert !

Én rohantam tovább le a lépcsőn és megláttam a nővéremet. A zombik már az iskolában voltak. Kirohantunk az épületből és egyenesen hazafelé vettük az irányt. Szerencse hogy közel lakunk. Amint hazaértünk bezártuk az ajtót és eltorlaszoltuk. Miután ezt megtettük a szüleink meglepődött tekintetével találkoztunk.
- Mit csináltok ?! - kérdezte anya.
- Zombik ... - lihegte Tiregka.
- Ugyan már ! Zombik nem léteznek.
- KAPCSOLD BE A TV-T !! - kiáltott rá a nővérem. Meglepődtünk, mert Tiregka nem szokta felemelni a hangját. Anya bekapcsolta a Tv-t és élőadásban láttuk a sulink épületét ahol rengeteg diáktársunk az életét vesztette. Nem tudtak mit szólni.
- Ez nem lehet . - mondta apa. - Most csak álmodok és mindjárt felébredek.
- Nem Drágám nem álmodsz. Ez a valóság.
- Ma már nem megyünk sehova viszont holnap útnak indulunk. - mondta apa komoran.
- ÉS MÉGIS HOVA AKARSZ MENNI ?!? - kérdezte mérgesen anyu.
- Mondjuk a katonasághoz !
- HONNAN TUDOD HOGY ESETLEG OTT NEM TÖRTÉNT-E UGYAN EZ ?!?
- Itt nem maradhatunk !
- Ez igaz, de hova menjünk ?
- Még nem tudom csak el innen jó messzire !
Kinéztem az ablakon, ahol őrjöngő emberek hordáját láttam.
- Gyere hátrább Amanda ! Ne hogy bajod essen ! - szólt rám anya.
- Menjetek fel és pakoljatok össze, de csak a legszükségesebbeket. Mi majd figyelünk arra, hogy ne jussanak be.
Összepakoltam pár könyvet a pandás párnámat és a ruháim egy részét. A térképemet, iránytűmet és az íjamat. Előkészítettem a holnapi ruhámat is. Egy fekete bőr dzseki és egy fekete póló. A zöldes hosszú nadrág, fehér zokni. És végül a fekete acélbetétes csizma.
Mire mindennel végeztem addigra beesteledett. Kopogtak az ajtómon. - Ki az ?
- Én. Bejöhetek ?
- Persze.
Tiregka lépett be. Teljesen letaglózta őt a suliban történtek.
- Figyelj csak Ami, nem lehetne ma az, hogy együtt aludjunk ? - kérdezte .
- De lehet.
Tiregkával kinéztünk az ablakomon és teljes káosz tárult elénk. Mindenki a másikat verte,lopta hogy ő életben maradjon. Szörnyű látvány volt.
Ennyi elég volt mára nekem és szerintem Tirinek is. Befeküdtünk az ágyamba, megfogtuk egymás kezét, leoltottam a lámpát és becsuktam a szememet.
- Ne félj Ami nem lesz semmi baj ! - mondta és azzal el is aludt. Pár pillanattal később már én is durmoltam abban reménykedve hogy ez mégis csak egy rossz álom.