3. rész

A nevem Amanda Parker.

Kezd hideg lenni. Ezt az időjárás is mutatta. Felhős volt és szeles. Lehet fel kellene keltenem Rosat és tovább indulni. Még a végén megfázik. Lerohantam a kocsihoz és kerestem neki valamit amit felvehet vagy betakarózhat vele.Végül találtam egy takarót. Ez jó lesz.
- Tedd le a fegyvert ! - utasítottak a hátam mögül. Akkor ezért nem volt a környéken
egyetlen egy halott sem.
Letettem a fegyveremet és megfordultam. Egy középkorú férfival találtam szemben magam.
- Ki vagy te ? - kérdezte.
- Figyelj csak megpihentem itt egy társammal estére már megyünk is.
Felmentem a tetőre. A hapsi sajnos követett.
- Rosa ébredj mennünk kell !
Nagyon nehezen ébredt fel.
- Rosalia mennünk kell nem látnak itt szívesen minket.
Elindultunk kifele amikor a pasi megállított engem.
- Állj csak meg !
- Mi az ?
Végigmért.
- Amikor megláttalak észrevettem nálad egy kardot. Add azt ide !
- Álmaidban.
Ekkor elkapott engem a férfi és nem engedett.
- Ha odaadnám, a vezetőmnek azt a kardot akkor büszke lenne rám, el kerülnék innen és nem erre a rakás romra kellene vigyáznom. Szóval ad ide !
- Soha.
- Kislány az a kard nem a tied.
- Miből gondolod.
- Mert ott voltam amikor a tulajai meghaltak.

*****

Walker keze remegni kezdett. Remegett a dühtől.
- Rosa......menj.......ki......a.......kocsihoz......és ott várj meg. - mondta.   - MOST !
- Na mi van megsértettelek. - kérdezte lenézőn az úr.
Én úgy tettem mint aki kiment de valójában elbújtam, hogy lássam mi történik.
- Közelében sem jársz. Több kell ahhoz, hogy én megsértődjek. De ha már a kardomnál tartunk.....- elhajította a fegyverét és nekiugrott az embernek. Egyikőjük sem sajnálta a másikat. Egyszer csak egy kép esett ki Walker zsebéből. Ott landolt mellettem. Magamhoz emeltem a fotót és megfordítottam. Egy lány volt a képen.

Ugyanolyan fehér haja volt mint nekem. Csak a szeme, lila volt. Vajon ki volt ő Walkernek. A legjobb barátnője ? A testvére ?
- Gyere Ro.....sa. - mikor meglátta a képet elkomorult.
- Ki ő ?
- Az nem rád tartozik. - kapta ki a kezemből a képet. - Megbeszéltem vele. - mutatott a tetemre.
- Azt látom.
- Amúgy nem megmondtam, hogy várj odakint ? - vont kérdőre.
- Bocsi.
- Na gyere te kis kíváncsi.
Az út további része csendben telt. Szerintem már alig várja, hogy megszabaduljon tőlem.
- Figyelj ami itt történt az kettőnk között marad. Oké ?
- Oké.
1 órával később megérkeztünk a táboromhoz.
- Biztos nem akarsz maradni ?
- Biztos. - megállt a kocsival és hátrafordult. Keresett valamit. Végül a kezembe nyomott 5 konzervet és 2 palack vizet.
- Tessék. Üres kézzel ne állíts be. Leszednék a fejedet, hogy nem hoztál semmit.
- Köszönöm.
- ÁLLJ, KIK VAGYTOK ?! -hallottam Castiel hangját.
- AKIKET NEM VÁRTÁL ! - kiáltott vissza Walker.
- Szállj ki Rosa ! - szó nélkül azt tettem amire kért.
- Rosa ? - lepődött meg Castiel.- NYISSÁK KI A KAPUT !!! - parancsolta.
Kinyílt a kapu és én beléptem. Apu már jött is.
- Örülök, hogy visszatértél. Mi történt a többiekkel ?
- .....
- Oh...... És az ki ?
- Ő ott Walker. Segített nekem amikor megtámadott egy halott. És el is hozott. Tőle kaptam az ételt.
- Akkor be kellene hívni.
- De nem akar bejönni.
- Szeretnéd ha itt maradna ?
- Igen.
- Akkor várj egy kicsit.
Apu odament Walkerhez és beszélt vele. Sokat győzködte, de végül az utastársam megadta magát és bejött.
- Nagyon meggyőző.
- Tudom.
- Miben maradtatok ? Meddig maradsz ?
- A telet itt töltöm. Az már fix.