Meleg őszi nap...... azt hiszem ennyi ami pozitív ebben a napban. Az utcák csendbe burkolóztak, itt-ott vérfoltok és roncsok, a madarak csiripelése helyett halottak nyöszörgését lehetett hallani. A boltok üvegei be voltak törve és némelyikben még egy zombit is lehetett látni. Várjunk ! Mi ez ?
- Igyekezzetek már ! A nyakunkon vannak !
Elindultam a hangforrás felé. Egy csoport. Aki az előbb megszólalt annak igaza volt. Tényleg nagyon közel voltak már hozzájuk a hullák. Mikor elindultam, hogy segítsek már láttam hogy késő. Utána láttam meg a másik oldalin egy fehér hosszú hajú lányt. Nem volt fegyvere és zsákutcába futott. Elővettem a fegyveremet és lelőttem a támadóját. Meglepődött egy kicsit.
- Köszönöm. - mondta bátortalanul.
Én csak bólintottam és indultam volna tovább amikor megállított.
- Ahogy látom a csapatomnak annyi és én... nos ... - az autóra nézett és utána lesütötte a szemeit.
-....
- Szállj be !
- Baj ?
- Nem. Dehogy. De nem azért egy ennyi idősnek mint te illene már tudnia autót vezetni. Főleg úgy, hogy az emberiség jövője, a barátaidat elnézve nem túl rózsás.
- Kösz.
- Mit ?
- Nem utazok olyan emberrel aki ilyen.
- Milyen ?
- Kötözködő, mogorva, utálatos .....
- Jössz vagy megvárod a barátaidat ? - mutattam az éledező csapattársaira.
Nem kellet még egyszer megkérdeznem azonnal beszáll és becsatolta magát.
- Hova vigyelek.
Az utasom elmondta, a címet én meg már indultam is. Néha felpillantottam rá a csuklyám alól és Ő jutott eszembe.
- Amúgy mi a neved ?
- Tessék ? - kérdeztem .
- Hát mivel nem egy rövid távot kell egymás mellet megtennünk és valahogy meg kellene téged szólítanom , ha kérdezek valamit.
- ..... Walker.
- Walker ? Ez a vezetékneved . Mi a beceneved ?
- Elégedj meg a Walkerrel.
- Oké. Engem Rosanak hívnak.
-......
- Mindig ilyen csendes vagy ?
- Hát mivel nem gyakran találkozok értelmes emberekkel, így nincs igazán kivel beszélnem. Meg hát mit kellene, hogy mondjak ?
- Bármi ami eszedbe jut.
- Ha engem kérdezel ez a ruha nem kintre való. És le kellene vágnod a hajadat a túlélés érdekében. Itt a szépség már nem számít.
- .....
- Amúgy nem fogod elhinni de örülök, hogy látok még húsvér embereket és nem a rothadó változatát.
- Mikor találkoztál utoljára emberekkel ?
- .....
- TIREGKA NE TEDD !
- Viszlát Amanda .
- NEEE !!!
- Régen. -mondtam lekonyulva.
- Te ?
- Én a mostani csoportomon kívül tegnapelőtt.
- Többen vagytok ? - lepődtem meg .
- Igen .
- Most már értem.
- ..... Oda nézz ! - mutatott ki az ablakon Rosa .
- Francba ! - egy hordát láttam meg. Legalább 300 -n lehettek. Velünk szemben jöttek. Elindultam velük egy irányba, hogy ne jöjjenek abba az irányba ahova vinnem kell Rosat.
- Hova megyünk ?
- Elcsaljuk őket. - miután már alig láttam őket egy gyors fordulattal mentem újra abba az irányba amerre mennem kellet.
Kezdett beesteledni. És Rosa is már ásítozott.
- Megálljunk ?
- Lehet ?
- Igen. Majd én őrt állok.
- Rendben.
Megálltunk egy közeli háznál és bementünk. Érdekes, hogy nem volt bent egy sem.
- Menjünk a tetőre!
- Miért.
- Mert ott szerintem biztonságosabb.
- Ha hideg van megkapod a pulóverem oké ?
- Oké.
Felvonultunk a tetőre és bezártam az ajtót. Rosa leterített egy plédet és ráfeküdt. Megvártam míg elalszik és beálltam az esti műszakomba. Bárcsak Te is itt lennél.....Tiregka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése