- Lányok gyertek enni ! - kiáltott le anyukám a földszintről.
- Megyünk ! - mondtuk egyszerre a nővéremmel.
2 perccel később már mind az asztalnál ültünk, kivéve apa...
- Hol van már az apátok ? Zach gyere már csak rád várunk !
Nem jött válasz.
- Biztos visszaaludt. Megyek felkeltem. Ti addig nyugodtan egyetek, mert mire rábírom apátokat, hogy lejöjjön elkéstek.
- Oké. - mondta Tiregka a nővérem.
- Jó étvágyat Ami !
- Neked is Tiri !
És ettünk. Tiregka velem szemben ette a villás reggeliét. Mindig is komolyan evett, de most különösen. Valami bántotta.
- Mi a baj Tiregka ?
- Mi ? Semmi. - mosolygott.
- De most sokkal komolyabb vagy.
- Csak gondolkodtam.
- Ja oké.
Tiregka mindig is kitűnő tanuló volt. Lehet a tegnap tanultakon agyal. 2 évvel idősebb nálam. Fehér haja a vállára omlott és lila szemeivel, a villás reggeliét bámulta.
- Ne felejtsd el, hogy holnap van a szülinapod, megyünk paintballozni.
- Alig várom.
- TÁ DÁÁÁÁÁÁÁÁÁM ! - hallottam a hátam mögül .
Aput pillantottam meg. Készen állt a munkára. - Gyertek lányok elkéstek !
- Oké.
Elköszöntünk anyutól, és mentünk a suliba.
- Jók legyetek lányok !
- Azok leszünk !
Bementünk az épületbe, és két különböző irányba vettük az utunkat. Az óra unalmasan telt. Feleltettek amire, ötöst kaptam. A szünetben Tirivel beszélgetem amíg, nem jöttek a barátai. Utána már egyedül élveztem a szabadidőmet. De csak addig míg meg nem láttam egy csoportosulást . Valakit körbeálltak. Odamentem és láttam, hogy egy lány fekszik ott. Vér folyt a szájából. Mielőtt közelebb léphettem volna, hogy megnézzem van- e pulzusa valaki megelőzött. Ivan. Hiába próbálta érzékelni a pulzusát nem volt. Egyszer csak megmozdult. Ivan közelebb hajolt de ekkor ..... elkapta a fiút és magához húzva beleharapott a nyakába. Mindenki hátrálni kezdett. A lány elkezdte fogyasztani iskolatársát .
- EZ EGY ZOMBI !! - hallottam a hátam mögül.
Mindenki fejvesztve menekült. Én a nővéremet kerestem, akit sehol sem láttam.
- Amanda ! Ne most gondolkodj menjünk ! - mondta Tiri.
- Azt hittem elmentél !
- Nem hagynálak itt !
Még egyszer visszafordultam és láttam, hogy már Ivan is kergeti a diákokat. A lány már egy új emberbe mélyesztette fogait. Beértünk az épületbe, ahol eszembe jutott valami.
- Várj! - álltam meg.
- Mi az ?
- A kulcsunk és a telefonunk kellene.
- ..... Oké itt találkozunk !
Elrohantam a termembe ahol felkaptam a legfontosabbakat. Mikor kiértem megláttam Tiri egyik barátját amint haldoklik. Rám mosolygott és annyit mondott ,- Sok sikert !
Én rohantam tovább le a lépcsőn és megláttam a nővéremet. A zombik már az iskolában voltak. Kirohantunk az épületből és egyenesen hazafelé vettük az irányt. Szerencse hogy közel lakunk. Amint hazaértünk bezártuk az ajtót és eltorlaszoltuk. Miután ezt megtettük a szüleink meglepődött tekintetével találkoztunk.
- Mit csináltok ?! - kérdezte anya.
- Zombik ... - lihegte Tiregka.
- Ugyan már ! Zombik nem léteznek.
- KAPCSOLD BE A TV-T !! - kiáltott rá a nővérem. Meglepődtünk, mert Tiregka nem szokta felemelni a hangját. Anya bekapcsolta a Tv-t és élőadásban láttuk a sulink épületét ahol rengeteg diáktársunk az életét vesztette. Nem tudtak mit szólni.
- Ez nem lehet . - mondta apa. - Most csak álmodok és mindjárt felébredek.
- Nem Drágám nem álmodsz. Ez a valóság.
- Ma már nem megyünk sehova viszont holnap útnak indulunk. - mondta apa komoran.
- ÉS MÉGIS HOVA AKARSZ MENNI ?!? - kérdezte mérgesen anyu.
- Mondjuk a katonasághoz !
- HONNAN TUDOD HOGY ESETLEG OTT NEM TÖRTÉNT-E UGYAN EZ ?!?
- Itt nem maradhatunk !
- Ez igaz, de hova menjünk ?
- Még nem tudom csak el innen jó messzire !
Kinéztem az ablakon, ahol őrjöngő emberek hordáját láttam.
- Gyere hátrább Amanda ! Ne hogy bajod essen ! - szólt rám anya.
- Menjetek fel és pakoljatok össze, de csak a legszükségesebbeket. Mi majd figyelünk arra, hogy ne jussanak be.
Összepakoltam pár könyvet a pandás párnámat és a ruháim egy részét. A térképemet, iránytűmet és az íjamat. Előkészítettem a holnapi ruhámat is. Egy fekete bőr dzseki és egy fekete póló. A zöldes hosszú nadrág, fehér zokni. És végül a fekete acélbetétes csizma.
Mire mindennel végeztem addigra beesteledett. Kopogtak az ajtómon. - Ki az ?
- Én. Bejöhetek ?
- Persze.
Tiregka lépett be. Teljesen letaglózta őt a suliban történtek.
- Figyelj csak Ami, nem lehetne ma az, hogy együtt aludjunk ? - kérdezte .
- De lehet.
Tiregkával kinéztünk az ablakomon és teljes káosz tárult elénk. Mindenki a másikat verte,lopta hogy ő életben maradjon. Szörnyű látvány volt.
Ennyi elég volt mára nekem és szerintem Tirinek is. Befeküdtünk az ágyamba, megfogtuk egymás kezét, leoltottam a lámpát és becsuktam a szememet.
- Ne félj Ami nem lesz semmi baj ! - mondta és azzal el is aludt. Pár pillanattal később már én is durmoltam abban reménykedve hogy ez mégis csak egy rossz álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése