- Kérlek ne mondjátok ezt !
- Mert akkor mit mondjunk ? .... Á megvan !
- AAMANDA AAMANDA KÉTBALKEZES AAMANDA !!
- Nem vagyok az ! - kiabáltam rájuk.
- Visszamertél szólni ?! Há ?! - kezdett el lökdösni a nagyobbik srác.
- Nem. Én csak mondtam, hogy nem vagyok kétbalkezes.
- Valóban ? - egy nagyot lökött rajtam amitől elestem és felhorzsoltam a kezem és elszakadt a nadrágom. - Hm... Igazad van. Nem kétbalkezes vagy hanem gyenge.
- AAMANDA AAMANDA GYEENGE AAMANDA !! - Elkezdtem sírni. - Na mi van ? Eltörött a mécses ? - hallottam ahogy a háttérben nevetnek. Csak nevetni tudtak azon, hogy aláz meg egy negyedikest négy hatodikos. Senki sem kelt a védelmemre. Pedig mind látták, hogy ők erősebbek mint én és mégis....
- ÁLLJATOK LE !!! - ugrott elém Tiregka.
- Mi van Albínó ? Verést akarsz ?
- Gyere ! - a srác neki rontott a tesómnak aki egy olyat lekevert neki, hogy eleredt az orra vére. Mindenki meghökkent. - Van még valakinek problémája ?
- Te megütöttél.... MEGÜTÖTTÉL !!! - kiabálta a gyerek. Ekkor a nővérem még egyet lekevert neki amitől már a foga is kirepült a fiú meg a földön landolt.
- Ha nem fejezed be a húgom piszkálását akkor átrendezem a fogsorodat még ennél is jobban.
- Te ... k-kis PICSA !! - a nővérem oda guggolt elé és az ujját a srác szájára tette.
- Csitt. - állt fel Tiri.
- Ha ennyire mocskos a szád mosd ki vagy én teszem meg ! Milyen szánalmas, hogy nálad kisebbeket bántasz, ahelyett, hogy tanulnál, mert ha jól hallottam a bukás közelében állsz.- hajolt oda hozzá - De tőlem folytasd csak és utána egy senki lesz belőled az utcán.
- Ti pedig ! - mutatott a srác barátaira akik összerezzentek. - Ti nem részesülhettek abban hogy ÉN rendezzem át a fogaitokat.... de annyit megérdemeltek, hogy megkopasszalak benneteket....ha csak nem húztok el most AZONNAL !
ÉS EZ MINDENKIRE VONATKOZIK ! Egy pillanattal később már egy lélek sem volt ott.
- Jól vagy ? - kérdezte a fehér hajú testvérem.
- Igen.
A történtek után megkértem a szüleimet, hogy írassanak katonai suliba amit meg is tettek.
Néhány évvel később :
*****
- Szerbusz Chuck !
- Csá Zach ! Mi a pálya ?
- A lányomért jöttem. Most jött haza az iskolából.
- Ja, hogy Parker közlegényre gondolsz ? Igen itt kell, hogy legyen valahol. Ha láttad volna mennyit változott. És úgy hallottam, hogy az elsők között végezte.
- Hát volt kitől örökölnie.
- Á Parker tiszt ! Itt van érted az édesapád. Köszönj neki ! - fordultam meg.
- Szia Apa ! - jött oda hozzám.
- Ó Kicsim ! - öleltem meg. - Hiányoztál.
- Te is nekem .
Igaza volt Chucknak. Tényleg sokat változott. A tekintete már nem olyan kedves és lágy amilyen volt. Beszélni sem beszél sokat. Vagy csak azért mert nem akar csevegni velem. Ez majd kiderül. Mikor hazaértünk Tiregka és Cry már az ajtóban vártak ránk. Amanda kiszállt a kocsiból, de nem ugrott a nyakukba. Végül Tiregkának örült a legjobban. Ez ám a testvéri szeretet. Eltelt néhány nap és a kisebbik lányunk megkezdte 8. osztályos tanulmányait. Valamennyire Ami is visszaszokott az itteni élethez és nyitottabb lett felénk. Remélem ebben a suliban jobban alakulnak a dolgok mint az előző suliban.
*****
Fura újra itt. Nem hallom a lövések csattanó zaját. Nincsenek kora reggeli futások. Csak egy valaminek tudok örülni, az pedig a családom. Hogy miért mentem katonai suliba ? Azért mert nem akartam még egyszer végigmenni azon ami akkor történt. És mert... olyan akarok lenni mint Tiregka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése