12. rész

Walker összeesett. Mint egy rongybaba. Odarohantam hozzá, a vállamra kaptam és már rohantam is legközelebbi épületbe. Két napig tombolt a vihar megállás nélkül. Walker pedig két napon át eszméletlenül feküdt a gyengélkedőn. Amint a vihar távozott, úgy Walker magához tért...néhány órás eltéréssel.

*****

- TIREGKA ! - kaptam fel a fejem ami nem volt túl jó ötlet...

Pár másodperccel később úgy éreztem mint ha fejbe csaptak volna egy baseball ütővel. Ez idő alatt kirajzolódott hol is vagy. A táborban, az ágyamban. Alexa kérdően nézett rám az említett személyt illetően. Amikor mondani akartam Alexának hogy ne is törődjön azzal amit mondtam kicsapódott az ajtó és Rosa már a nyakamban is volt.

- Hé hé Rosa mi jött rád ?

- Annyira aggódtam.

- Aggódtál ? Mié...rt - ekkor ugrott be hogy mi is történt ezelőtt. A kapu őrzése, a vihar, és a villám...

- Igen. Két napig csak feküdtél itt mint egy darab fa. 

- KÉT NAPIG ?!?! Azonnal kezdjük az edzést ! - pattantam ki.

- Nem kell ! Castiel átvette erre az időre.

- Mi ?

- Igen. Tudja, hogy ha felkelsz és megtudod hogy két napja itt fekszel és mi nem csináltunk addig semmit azonnal kihajtod belőlünk még szuszt is. Ezért inkább átvette.

- Wáó.... Meg kell neki köszönnöm. Nem tudjátok hol van most ?

- Szerinted ? - néztek a kapu felé.

- Akkor már itt sem vagyok.

- Nem Walker te itt maradsz és még pihensz ! - lépett be a doki.

- De miért ? Teljesen jól érzem magam.

- Nem meg mondtam, hogy egy hétig nem állhatsz lábra ?!
- A kis magánakciód miatt meg is halhattál volna !
- Alexát és Rosát megkértem őrizzenek téged még egy hétig.
- De...de....
- Nincs semmi de ! Alexa, Rosa rátok bízom - itt ejtett egy pajkos mosolyt az orvos. Majd felém fordult és csak annyit mondott : - Jobbulást !
Itt azt hittem mindjárt ráugrok, de nem tehetem meg, mert így is mákunk van, hogy van köztünk valaki aki ért is az orvosságokhoz. Doki becsapta az ajtót és már fordultak felém a lányok.
- Szerintem most már van időd mesélni arról a pasiról. - mosolyogtak a lányok.
- De nem fogok !
- Akkor Tiregkáról.
- Álmaitokban.
- Akkor a múltadról.
- Hagyjatok már ezekkel ! - morogtam rájuk.
- .... Bocsi....
- ...Ne haragudj... - néztek le mind a ketten bánatosan. Vettem egy nagy levegőt és próbáltam lenyugodni.
- Figyeljetek... azt hiszem tudjátok, hogy ezek amiket felsoroltatok, nem a legkedveltebb beszédtémáim.
- Igen tudjuk...
- Akkor váltsunk témát! - szólt közbe Alexa.
- Igazad van ! Ti is várjátok a karácsonyi bált ?
- Karácsonyi bál ? - kérdeztem.
- Igen. Szép ruhák, zene, tánc, egy kevés kaja és persze szórakozás!
- .... Értelmetlen.
- MICSODA ?!?!
- Kaja pazarlás, és még több zombit fogtok idevonzani !
- Ez nem igaz !
- Tavaly is megrendeztük és semmi baj nem történt. - mondta Alexa.
- Az nem azt jelenti, hogy idén nem lesz semmi ! - folytattam az akadékoskodást.
- Olyan zenéket hallgathatunk amiket mi akarunk. - azonnal Alexára sodródott a tekintetem.
- Szabadon választható zene ?
- Igen ! Bármi amit akarsz ! Például: Avicii
- Ellie Gouldling,
- Avril Lavigne vagy..
- Walker....
- Hm ? - fordultak felém.
- Semmi ... csak hangosan gondolkodtam.
- Lehet elmegyek... de csak is azért, hogy meghallgassak egy zenét.
- Nem Walker... te nem lehet hanem biztos, hogy eljössz. Gondoskodunk róla. Nem Alexa ?
- De Rosa. - Ajjaj.
Nem hittem volna, hogy még azután, hogy az emberiség nagy része kihalt és mindenhol a veszély és a halál leselkedik ránk, próbálnak valamennyire úgy tenni mintha még nem történt volna semmi és teljesen normálisak lennének. Semmi halott, semmi fegyver csak is a közösség és a szórakozás. Felelőtlenség, de néha kell.

Valahol egy lépcsőházban :

Kezd hideg lenni. És már nincs sok ennivalóm. Ahogy gyógyszerem se meg vizem se....
Remélem ebben a lakásban találok valamit hullákon kívül. Minden egyes lakás előtt megállok és veszek egy nagy levegőt. Főleg azok előtt amiket már feltörtek. Ezeknél mindig félek, hogy Amandát találom holtan....
- Pfhu....nyugalom.....Ő máshol van.... egy biztonságosabb helyen.... hiszem.