- Mi van másnapos vagy ? - kérdezte pimaszul, miközben leültettet egy székre.
- Nem vagyok az. De amúgy mi jött rád, hogy segítesz nekem ?
- Ember vagy ahogy én is. Attól még, hogy ki akartál csinálni pár nappal ezelőtt mégis csak egy őr vagyok, akinek figyelnie kell mások és a fal épségére. - hajtottam le a fejemet.
- Castiel...milyen érzés őrnek lenni ?
- Jó....mert távol maradhatok a minden lében kanál lányoktól, akik idegesítenek. Meg hát ölhetem a dögöket. Másfelől rossz is tud lenni, mert nem tudhatod mikor küldenek máshova felügyelni. És elég fárasztó is tud lenni.
- Értem...
- Miért kérdezed ? Őr szeretnél lenni ?
- Igen. Az szerettem volna lenni.
- Volna ? Miért most már nem akarsz ? - kérdezte meglepődve.
- De. Csak ha őr lennék nem edzhetném tovább a többieket és akkor megint Stefan lenne az edzőjük. És azt nem akarom.
- És miért akarsz Őr lenni ?
- Mert jobban hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy kint vagyok és egyedül. Meg nem is tudok nyugodtan aludni odabent, miközben bármikor bekövetkezhet valami nagyobb baj.
- Ez az első csoportod ? - tette fel a kérdést, amire nem nagyon számítottam.
- Igen....
- Amúgy... ezt elhagytad - nyújtotta oda nekem a fotót amin Tiregka szerepelt.
- A KÉPEM !! - kaptam ki a kezéből és vágtam zsebre amilyen gyorsan csak lehetett.
- Az te vagy ? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor ki az ? Először azt hittem Rosa a fehér haja miatt.
- De az nem Rosa.
- Akkor ki ?
-..... - nem bírok válaszolni. A nővérem is ilyen volt. Folyamatosan faggatott.
-..... Oh.... Részvétem. - néztem fel. Láttam, hogy sajnált. Valószínűleg vette a lapot, hogy erről nincs kedvem beszélni, mert rosszul érint. Ha még élne Tiregka bemutattam volna Castielnek. Biztos jól kijöttek volna. Vagy talán még össze is jöhettek volna .....
- Hm..... talán kipróbálhatnád milyen is őrnek lenni. Na mit szólsz ? - szakította félbe gondolataim menetét.
- O-oké. - válaszoltam. - Mikor jöjjek ?
- Este. Jó neked ?
- Persze.
- Amúgy.... mi lett a maszkoddal ? Eladtad a piacon vagy mi ?
- Ha ha ha nagyon vicces itt valaki. Amúgy elajándékoztam.
- Annak a fószernek aki úgy néz ki mint te ?
- NEM - honnan tud ez Moonról ?
- Nem a fenét. De ahogy látom nem fogsz róla úgy sem beszélni.
- Fején találtad a szöget.
- Na én megyek. Akkor este.
- Rendicsek. Na csá !
Visszabotorkáltam a házba ahol amint beléptem már rántottak is be szobámba. Alexa volt a tettes.
- MÉGIS HOL VOLTÁL ?!?! HOVA LETT A MASZKOD ?!?! - zendítette rám a kérdéseit.
- Neked is szia.
Alexa vett egy nagy levegőt és megölelt.
- Örülök, hogy nem esett bajod.
- Alexa...
- Tessék ?
- Van egy fölös álarcod vagy maszkod ?
- Van. - mosolygott rám.
- Megkaphatom ?
- Csak akkor ha...
- Ha ?
- Ha elmondod ki volt az a férfi aki úgy nézett ki mint te !
- Milyen férfi ? Senki más nem öltözködik úgy mint én. Ha öltözne is, nem tudnám ki az.
- Én meg 3 gyerekes anya vagyok. Na mondjad. - vette elő az álarcát. - Na ? Ki vele ! Ki az ?
- Nem ismerem !
- Walker !
- Na jó.... - itt sóhajtottam egy nagyot. Vettem egy nagy lélegzetet és el kezdtem mondani.
- Végre akkor mondjad ...
- Ő Moon. Egy férfi mint ahogy azt már mondtad és ő... Nem is tudom minek nevezzem. De mondhatnám az őr angyalomnak.
- ÓÓÓ. Honnan ismeritek egymást ?
- Valahonnan és régről . Hosszú lenne elmondanom. Nekem meg most nincs annyi időm.
- Naaa
- Köszi az álarcot - téptem ki a kezei közül.
- HÉ !
Előkaptam egy kis fekete átlátszó anyag darabot. Ragasztottam mind a két nyílására belőle.
Befordultam a sarokba. Levettem a szemcsit és óvatosan letettem. Magamra helyeztem az álarcot és a szalagját a sapka alá rejtettem. Sokkal jobb. Mikor végeztem meg akartam fordulni amikor Alexa megrúgta a lábamat.
- AZ AZ ÉN ÁLARCOM !!
Én csak a földre rogytam. Leguggolt mellém.
- Jól vagy ?
- Aha.
- Nem úgy tűnik. Kihúzta alólam a lábamat. Levette a csizmámat és észrevette a kötéseket, amik átvéreztek. Na bakker.
- Téged ... meglőttek !!!!
- Tudom és ?
- ÉS ? MIKOR AKARTÁL ERRŐL SZÓLNI ?!?!!
- .... Soha ? - ekkor csapott fejbe.
- Most elmegyünk a doki bához.
- Na meg a tudod mikor !
- Igen . Most !
- MEGY A HALÁL ODA !!!
De hiába ellenkeztem elvitt. Kaptam szurit meg újrakötötte a sebeimet.
- Walker pihentetned kellene a lábadat. Elég mélyre hatoltak a golyók. És nem is vették ki ! Alexa menj ki kérlek ! - parancsolta meg neki.
- De...
- MOST ! - többet nem is kellet mondania az orvosnak. Kiviharzott a lány.
- A golyókat azonnal ki kell vennünk.
Ezt meg is tette. Mit ne mondjak nem ez volt a legjobb élményem. De ezen is túl vagyunk. Azt mondta ne álljak lábra legalább egy hétig. De én megígértem valamit, és ahhoz tartom magam.
Elérkezett az este is. Kimentem a kapuhoz ahol már Castiel várt rám.
- Mi lesz a feladatom ?
- Gyere ! - fogta meg a karomat és húzott maga után. - Tudom, hogy megsérült a lábad. És azt is, hogy csak most távolították el belőled a golyókat. De azt is tudtam, hogy nem hagynál ki egy ilyen lehetőséget. Az lesz a feladatod, hogy állj itt és figyeld a dögöket. Ha úgy véled, hogy már veszélyesek a falhoz szúrd le őket. De légy óvatos. Most nem vagy a toppon.
- Oké. Világos.
- Majd jövök.
Nagyon boldog vagyok, hogy este ebben a finom hideg szellőben álldogálhatok. Mint régen. Én a kardom, a holtak és az éj. Hiányzott ez az érzés.
Hallom, hogy messzebb dörög az ég. És néhány villám díszítette a sötét felhőket. Vihar közeleg. Nincs is ennél jobb. IMÁDOM !!! Én be nem megyek most már fix. Viszont a gyönyörködésemből egy halott ébresztett fel . Majdnem felmászott. De fejbe szúrtam.
- Bocsi. De neked már nincs itt hely. - Ekkor meghallottam Castiel hangját.
- WALKER VIGYÁZZ !!
- Mi ? - és ebben a minutumban előttem pár méterrel becsapott egy villám. Mozdulni sem bírtam. Lehet, hogy az antibiotikum hatása amit adott az a doki. Nagyon gyengének és fáradtnak éreztem magam. Összerogytam a szemeim meg lecsukódtak.
- Walker ! - hallottam homályosan.
- Utána ! Elkapni !! - hallottam, hogy kiabálják utánam meg a testvérem után.
- Igyekezz húgi !!
- Tiregka ! - fordult felém, mire én mutattam, hogy mellettünk rohannak Hektor emberei.
- Álljatok meg.
- Csak szeretnéd ! - húzott be neki a testvérem. Gyorsan elbújtunk.
- Most mi lesz Tiri ! El fognak minket kapni ! - nyomta a kezembe anyu fegyverét, amit ő is használt.
- Nem. Nem fognak !
- De... ezt miért adod ide ? - kérdeztem értetlenül.
- Vidd a kardot és bánj vele jól.
- MI ?! NEM ! NÉLKÜLED SOHA !!!
- Amanda ! - néztem a szemébe. - Ígérd meg nekem, hogy az utolsó csepp véredig küzdeni fogsz az igazadért és másokért.
- ... Rendben..
- Szeretlek Amanda ! - ölelt meg. - Légy erős és soha ne add fel !
- Rendben ! De te se add fel !
- ... Oké ! .... Majd találkozunk.- csordultak le a könnyei.
Elrohantam az erdőbe, ahogy azt kérte tőlem a nővérem. Egy pillanatra visszafordultam és láttam ahogy feladja magát.
- Én .... Tiregka Parker .... feladom magamat !
Itt elszakadt a cérna. Utat engedtem a könnyeimnek. Láttam, hogy lefogják és megszúrják egy késsel az oldalát. Nem bírtam tovább nézni, ahogy bántják. De megígértem, hogy elmenekülök. Elrohantam.... A gondolataim.... csakis az imént történtek körül forogtak. Csak rohantam és rohantam a vaksötétségbe. Nem néztem vissza többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése