6. rész

- Üldözött ? - kérdezte Alexa.
- Igen.
- Miért ? Valami rosszat tettél azok ellen akik elől menekülsz ?
- Nem menekülök.
- Akkor miért nem intézed el őket ?
- Mert sokkal többen vannak mint a csoportod.
- Csoportunk. A mi csoportunk.
- Amúgy azért "menekülök" mert, van nálam valami ami kell nekik. - mutatta a kardját.
- Miért kell nekik ez a kard ?
- Mert ez a kard anyué volt. Anya egy kiváló ügynök volt. Ahol dolgozott ismerték és tudták, hogy ez a kard számára nagyon fontos....viszont voltak páran akik irigyelték őt a sikerei miatt. Mikor leszálltunk itt mert New Yorkban nem maradhattunk .... az egyik munka társa kapott az alkalmon és elfogott minket ...

*********

 Walker levette a maszkját és elkezdte nézegetni azt. Könnyekkel telt meg a szeme.
- A nővéremnek köszönhetem, hogy ma itt vagyok...
- Értem már.
- Tessék ?
- Azért sírtál ott az ablakban, mert eszedbe jutottak az emlékek. És akik a kardodra pályáznak, nem csak azt akarják igaz ?
- Igen.. Holtan akarnak látni engem. Ezért ezt most vissza is veszem. - mire ezt kimondta, az arcát újra eltakarta a maszk.
- Azért vagy maszkban, hogy fel ne ismerjenek. - az ábrázata átment búskomorba.
- Látom érted. Ami itt történt az kettőnk között marad. Rendben ?
- Világos.
Kis idővel később visszaértünk. Castiel jól leszidott minket, habár Walkert nem igazán hatotta meg. Sőt még dühítette is Castot. És végül egymásnak ugrottak. Kellettünk páran lefogjuk őket. Na ők biztos, hogy nem lesznek jó barátok. Végül visszamentünk a szobánkba.
- Jól vagy ? - kérdeztem aggódva.
- Persze. - mondta halál nyugodtan.
- Gyere ! - megfogtam Walker kezét és elhúztam őt a fürdőbe és elővettem pár ragtapaszt , fertőtlenítőt, és kötszert.
- Mint csinálsz ? - kérdezve.
- Megnézem hogy mennyire sérültél meg. - vettem le a maszkját.
- HÉ !
Nem volt nagyobb baja. A maszkja felfogta az ütéseket. Visszaraktam mindent a helyére. Walker maszkját is beleértve.
- Walker.
- Hm ?
- Ha megölöd azokat akik miatt rejted a kiléted... leveszed a maszkod ?
- Valószínű.
- Akkor segítek neked megölni őket !
- Tessék ? - lepődött meg.
- Jól hallottad ! És nem érdekel, hogy te és a nővérem mit mondotok ! Én így döntöttem.
- ..... Ennyire szeretnéd, hogy .. megszabaduljak a maszkomtól ?
- Igen.
Este egyikünk se volt éhes.... na jó én ettem egy kicsit. Segítettem neki az ágynemű huzattal és mikor kész lettünk szó szerint az ágyunkba zuhantunk.
- Kelj fel Alexa ! - hallottam Rosa hangját. - Elkésünk a kiképzésről. És tudod, hogy milyen, ha elkésik valaki. - mire ezt kimondta már készen is álltam. Szétnéztem a szobában, de Ő sehol sem volt.
- Walkit keresed ?
- Walkit ?
- Igen én így hívom.
- Amúgy ja. Hol van.
- Fölöttünk a tetőn. Említette, hogy szeret a magasban lenni.
- Így már mindent értek.
Kimentem a teraszra és megláttam Walkert.
- Elvagy ott ?
- Naná !
- Nem jössz kiképzésre ?
- Dehogy megyek. Majd innen nézem.
- Rendben.
- KÉSŐK ! MI A MENTSÉGETEK ?! - ordított ránk Stefan. Stefan a húszas éveiben lehetett. Szőke haj, barna szem. 170 cm körül lehetett. Mindig a karate ruhájában lehet látni.
- Semmi.
- Semmi ? Ez elképesztő. Én is aludnék még, de itt vagyok, mert azt akarom, hogy életben tudjatok odakint maradni !
- Elnézést !
Nem szólt erre semmit. De, kaptunk pár plusz kör futást ezért. Miután végeztünk az következett, hogy Stefan kiválaszt valakit és megküzd vele. Senki nem tud ellene győzni. Mindig ezzel fényezi magát. Mert mielőtt kitört az apokalipszis egy karate bajnok volt.Mi meg nem is tudunk harcolni. Semmit nem tud tanítani. Habár még mindig jobb, mint a semmi.
- Legyeen ...... Alexa ! - ez most biztos a reggeli késés miatt van.
- 3 pontig megyünk.
Hadd ne kelljen mondanom, hogy ő győzött. Úgy kellet felkaparni engem a földről. Egyszer csak tapsra lettem figyelmes. Nagy nehezen felemeltem a fejemet a szőnyegről. Walker volt.
- Ez aztán a kiképzés. - mondta gúnyosan.
- Parancsolsz ?
- Nekik az mióta hasznos, hogy agyon vered őket ? Látszott semmit nem tud. Ez igazságtalanság.
Tudsz te egyáltalán tanítani. Mert én úgy látom, hogy nem. " Azt akarom, hogy életben tudjatok odakint maradni !" - mondta nyávogva. - TE nem tudnál életben maradni odakint egy napig sem.- Stefan arcáról lefagyott a jól megszokott mosolya.
- HOGY KÉPZELED, HOGY ÍGY BESZÉLSZ VELEM ? GYERE IDE ÉS KÜZDJÜNK MEG !!!
- Rendben van. De én nem kímélek.
- Jaj, de félek tőled kicsi lány.
- Kicsi ? Ugyan akkora vagyok mint te, sügér !
- Sügér a tudod ki !
- Igen te.
Ráálltak a szőnyegre.
- 1 pontos.
- Oké.
- Háromra. - felelte Viola.
- HÁROM ! - kiáltották el egymást a küzdőfelek. Először még Stefan volt az esélyes, de a végén ő vesztett. Walker a földhöz csapta. Megfogta Stefan haját, akinek már folyt az orrából a vére és felhúzta.
- Na ki a sügér ?
- É..én.  - dadogta.
- Reméltem is. - és elengedte a haját amitől ő visszaesett a szőnyegre.
- Walker ?
- Igen ?
- Miért nem leszel te az oktatónk ? - kérdeztem.
- Hogy mi ? - kérdeztek vissza egyszerre Stefannal.
- Te sokkal jobb lennél. Nem olyan vagy mint ő vagy tévedek ?
- Nem tévedsz.
- Kérlek.
- De akkor nagyon komolyan kell venni az edzéseket. Mert csak az marad életben odakint aki figyel is rám. Nincs többé lustálkodás. Kemény munka veszi itt kezdetét. Reggel mikor felkeltek, már azt fogjátok várni, hogy mehessetek aludni. Így is akarjátok ?
- IGEN ! - kiállottuk egyszerre.
- Rendben. Akkor leszek az edzőtök.