15. rész

Egy pár percbe beletelt míg felfogtam, hogy mi a helyzet. Tél van....
- Föld hívja Walkert ! Hahó élsz még ? - suhint el előttem Castiel, hogy térjek észhez.
- Hm ? Ja menjünk. - beszálltam a kocsimba ahogy Castiel is a sajátjába és hazamentünk.
Alig parkoltunk le Dr. Ersey már ott is termett és jól lehordott, hogy elhagytam a tábort miközben még "nem vagyok felépülve". Nem igazán figyeltem oda mert eszembe jutott a bálon kívül még a szülinapom...addig jó míg senki nem tudja meg mikor van. Soha sem szerettem megünnepelni, mert mindig iskola napra esett és a diáktársaim mindig tönkretették. A legjobban mindig azt vártam, hogy délután a családommal megünnepeljük és akkor is Tiri ajándékára vártam a legjobban. Mindig rajzolt nekem valami csodálatosat. A legutolsó azt hiszem az volt amelyiken én és Tiri az egyenruhánkban egymás mellet tisztelgünk a hazánk előtt. Pontosan letudott minket rajzolni. Még ki is ragasztottam a falamra. De amúgy soha nem szerettem ezt a napot.
- Megértetted Walker ? - szakított félbe Dr. Ersey.
- Hm ? Ja persze.
- ....nem is figyelt rám igaz ?
- Nem igazán.
- Ahj...akkor tudja mit...hagyjuk. Látom magával nem lehet beszélni. De, ha a sérülése miatt fog meghalni odakint nem az én lelkemen fog száradni a halála.
- Rendicsek Doki. Na viszlát. - ott hagytam.
Felmentem a szobámba és már el is kaptak a lányok.
- Hol voltál ?! Megint a mestereddel lógtál édes kettesben ? - vigyorognak rám pimaszul.
- Mi ez a vigyor ? - kérdeztem vissza ridegen mire mindegyiknél lefagyott a mosoly. - Egyébként nem. Csak egyedül akartam végre lenni.
- Olyan rossz velünk ?
- Nem, de tudhatnád, hogy nem vagyok egy nagy emberbarát.
- Ühm....amúgy képzeld Rosa elkészült a ruhákkal. - mosolyog rám Alexa.
- Csodás... és most mit csináljak ezzel az infóval ?
- Mondd te nem nőből vagy ? Nem is örülsz annak, hogy kész a báli ruhád ?
- Nem igazán. De te meg mondd nem veszed észre hogy nem habos babos ruhákban járok és mutogatom a melleimet a pasiknak ? A hajamról nem is beszélve. Azt sem fésülöm órákig.
- De akkor is...
- Nincs akkor is.
- Legalább Roda kedvéért nézd meg. Olyan sokat dolgozott vele. Nem tudta, hogy milyet csináljon ami illik hozzád.
- Ahj...rendben. Mutassátok az utat. - mosolyogva elvezettek Rosahoz aki a kezembe nyomta a ruhámat és belökött a fürdőbe.
- Hé ?! Csak azt mondtátok elég ha megnézem !
- Lehet hazudtunk.
- Hogy mi van ?! Én ki nem megyek ilyen ruhában elétek !
- Muszáj lesz. Addig innen nem mész sehova. Már el is képzeltem, hogy a mestered rád vár hogy mehessetek a várost felfedezni, de te sehol sem vagy ő meg nagyon szomorú lesz. De ha felveszed ezt és úgy állsz elé biztos más is lenne ott nem csak csavargás. - kuncognak a lányok és meg elkezdem az ajtón dörömbölni.
- Nyissátok ki most !
- Nem !
- Ti akartátok.. - előakarom venni a kardomat de meglepetten tapasztaltam, hogy nincs a helyén.
- Ha a kardodat keresed, csak, hogy tudd... elvettem. - szólt diadalmasan Alexa.
- Valamit viszont elfelejtettetek... - vigyorodtam el gonoszan a maszkom alatt.
- Mi lenne az ?
- Én vagyok az edzőtök. - kirúgom az ajtót a lányok meg ijedten hátra ugrottak. - Basszus csak vedd már fel egyszer, hogy lássam jól áll-e rajtad ! Ennyit igazán megtehetnél !
- NE...- mi ez a nyomasztó érzés ? Gyorsan szétnéztem a szobában és megakadt a szemem a szoba sarkában. Moon...már megint...érzem hogy komolyan néz rám...megremegtek kicsit a végtagjaim de gyorsan lehiggadtam.
- Megyek is. - visszacsuktam az ajtót és elkezdtem öltözködni.

*****

Azt hittem, hogy nekünk fog ugrani. Hirtelen hátat fordítottam mert éreztem, hogy valaki figyel engem, és nem tévedtem. Walker mestere pár méterre odébb állt tőlünk. Ez mikor jött be ?!
- E...elnézést... maga Walker mestere ? - erre a többiek is odanéztek és hasonlóan reagáltak mint én.
- Nem...nem a mestere vagyok. Hanem a társa. - szólt vissza kedvesen a srác. Azt hittem idősebb lehet de körübelül hasonló korú lehet velünk.
- A...társa ?
- Igen. Walker ezt mondta volna ?
- Nem csak azt hittük.
- Oh értem. - ekkor kiront Walker a ruhában, ami csodásan állt rajta de a testtartása, akár egy dínóé és az a maszk sem kellene rá, de, amiatt inkább mi nem is szóltunk. Walker társa szépen megnézte Walkert majd kiugrott az ablakon Rosa meg boldogan nézte meg munkáját Walkeren.

*****

Csodás....beszélgettek vele....még jó hogy gyorsan kirontottam mielőtt többet beszélnének.
- Gyönyörűen áll rajtad. Megmondtam, hogy a fekete megy hozzá. - dicsekedett Rosa.
- Oké most már levehetem ?
- Igen. De ne merd tönkre tenni. - ezt alig hogy kimondta a ruha már rajtam sem volt én meg már a szokásos ruhámban a tetőn ücsörögtem. Meredten bámultam a semmibe, amikor eszembe jutott a Moonnak szánt ígéretem. Elmegyek vele a bálba... te jó ég... mire vállalkoztam...

14. rész

Moon szemszöge:

Hogy ki is vagyok ? Jó kérdés...egy ideig én magam sem tudtam. Ez a katasztrófa kellett, hogy ráébresszen valós énemre. Moonra.

- Neked adom ezeket a ruhákat .....
- Miért ? Minek ezek a védő ruhák?
- ...Rossz előérzetem van....és nem akarom, hogy az a baj váratlanul érjen minket. Itt lesznek nálam rendben ? Hogy a többiek ne kaparintsák meg. Oké ?
- Oké...
-....ígérd meg nekem, hogy, ha tényleg bekövetkezik a baj akkor használod ezeket a ruhákat.
- Használom ? Nem mi ketten használjuk ?
- .....te is tudod, hogy én már öreg vagyok. Nem fogom bírni.
- De nagypapa !
- Nincs de. Kérlek. A másik ruhát annak add akit méltónak találsz arra, hogy a társad legyen a bajban.
- Oké....-szomorodom el a ruhákra nézve.
- Ma milyen a Hold ? 
Kinéztem és meglestem. 
- Fogyó Hold van nagypapa.

Szóval egy bál mi ?....soha nem voltam bálban. Bár meg voltam nélküle eddig is. De ha már Walkerrel elmehetek akkor ki is használom az alkalmat. - gondolkodok nézelődve egy padlás szobában.- Semmi nincs ezen az utcán...kihalt az egész..addig jó.

*****  

Hát ez az edzés....borzalmas volt....látszik hogy mennyire eltunyultak az emberek...még egy rendes fekvőtámaszt sem tudott senki megcsinálni Stefanon kívül. De ráhagytam őket mára. Így is órákon át kínoztam őket. De mivel még délután van nekem meg van szabadidőm, kimozdultam. Persze, hogy egész éjjel oda voltam mert már hiányzott az egyedüllét a szabadban. Végül Moon lakásában húztam meg magam éjszakára. Leraktam magam mellé a kardot, levettem a ruhám, kivételesen a maszkom és egy trikó meg bugyi társaságában lefeküdtem aludni.

*****

Gondolhattam volna...amint újra járhat már egy egész estét ellóg. Semmi félelem érzet nincs benne. Lehet egyszer vele kellene tartanom...kíváncsi vagyok mit szokott csinálni egy ilyen estén.
- Castiel. - jön oda Dr. Ersey.
- Á Doki ! Mi a helyzet ?
- Igaz hogy Walker elhagyta a tábort miközben még nem épült fel teljesen ?
- Igen igaz.
- Felelőtlen nő személy...Péter és én arra kérünk menj utána. Keresd meg és hozd vissza. Neki még nem szabadna kimennie.
- ....miért én ?
- Mert te vagy ő utána a legképzettebb.
- ....azt se tudom hol van.
- Igen. Ezért kérjük, hogy keresd meg.
-.....muszáj ?
- Igen muszáj. Na menj !
- Rendben...Richter vedd át a helyem.
- Oké. Sok sikert Cast.
- Kösz.
Ez olyan lesz mint tűt keresni a széna kazalban. - ezek gondolatok közepette beültem a kocsiba és elhajtottam a város felé. Órákon át köröztem a városban de a kocsiját sehol sem láttam. 
- Hol a fenében lehetsz....- nézelődöm a városban. De ez sem tartott sokáig mert egy horda zombiba ütköztem és nagy sebességben elhagytam a várost. Egy fél órával később megérkeztem egy másik városba ami kisebb és kihaltabb volt az előzőnél. Szépen nézelődtem a városban míg meg nem láttam a fekete terep járót egy lépcsőház mellett. Leparkoltam mellé és lassan elindultam befele. Már pirkadatot mikor beértem a csendes és sötét házba. Minden ajtó be volt csukva....na hol vagy Walker.

*****

Lassan elkezdtem ébredezni. Moon szokásához híven betakart az éjjel és hozott nekem valami enni valót. A mai reggeli...barack konzerv. Hmmm a kedvencem. Miután megreggeliztem, valami zajra lettem figyelmes...ezek léptek voltak...amik egyre közeledtek. Gyorsan felkaptam magamra a ruhámat és a kardommal felvettem a harci pózt és vártam hogy benyisson az illető.

*****

Az utolsó lakás....biztos hogy itt van. Bekopogtam szépen amire nem jött válasz.

- Walker...én vagyok az Castiel. Érted küldtek. Engedj be kérlek.

*****

Mikor meghallottam Castiel hangját megnyugodtam, hogy csak ő az. Másfelől viszont meg is ijedtem, hogy hogy talált rám...és, hogy mostantól tudni fogják hol vagyok. Lassan kinyitottam az ajtót.

- Szia Castiel.

- Szia Walker. Végre hogy megvagy. Egész éjjel kerestelek.

- Gratulálok.

- Haza kell, hogy vigyelek. Gyere kérlek.

- Rendben. De erről a helyről senkinek egy szót se. Megértetted ?

- Igen megértettem nyugi. Nem vagyok pletykafészek, hogy kifecsegjem.

- Hát ezt ne is, mert kivágom a nyelved és a torkodon nyomom le.

-...milyen kedves.-indul meg lefele én meg követem.
Amint kiértünk egy újabb meglepetés fogadott minket. Felemeltem az egyik kezem amire rá hullott pár hópihe. Beköszöntött a tél.

13. rész

*Írói megjegyzés*
Sziasztok ! Elnézést a nagyobb kimaradás miatt, csak jött a felvételi, és arra kellett készülnöm. Nektek hogy sikerült ? Én még nem tudom a sajátom. De visszatérve itt az új rész jó szórakozást hozzá! Sziasztok !
*Írói megjegyzés vége*

2 nappal később:

Szétunom a fejem....a könyvek is amik érdekeltek ki lettek olvasva...amikor a lányok nem voltak bent a puskámat is szétszedtem, megtisztítottam, összeraktam és szívattam vele Castielt. Oh tényleg....ma még nem tettem meg...-nézek a lányokra akik alszanak.
Oké ez az én esélyem. - bedugtam a fülüket, előkaptam a fegyveremet és összeraktam. Vak töltényt bele helyeztem, kihajoltam az ablakon alig láthatóan és kerestem a szememmel a Vörsökét.
Na jó...ehhez le kell venni ezt a maszkot...-téptem le magamról az említett ruhadarabot.
Megvagy.


És már lőttem is. Megint elkezdett nézelődni ki lehetett az. Én csak lebuktam az ablak alá és elkezdtem nevetni halkan nehogy a lányok felébredjenek....ami azt illeti nagyon nehéz volt halkan nevetnem mert ezt nagyon vicces volt. Kinéztem az ablakon és farkas szemet nézett velem egy árny. Én csak nyeltem egy nagyot. Moon itt van....na ezért most kaphatok tőle....
Gyorsan szétszereltem puskámat visszakaptam a maszkom és bebújtam az ágyamba. Úgy tettem mint aki alszik és addig folytattam ezt, hogy el is aludtam...
Reggel a szokásos módon indult a napom...

• Arra ébredtem hogy a lányok kiakarnak festeni.
• Én rájuk förmedek, hogy "Húzzatok a közelemből azokkal a smink készletekkel !"
• Rosa és Alexa megsértődik és elkezdenek velem vitatkozni
• Én megnyerem a vitát
• Akkor ők elvonulnak és nekem meg hoznak reggelit.
• Én meg egész nap nyammogok a reggelin.

Elkezdtem nézelődni a szobában amíg egyedül voltam és egy levélen akadt meg a szemem. A párnám alá volt becsúsztatva. Kíváncsian vettem a kezembe. Megnéztem és az állt rajta "Amanda". Gyönyörű kézírás...elkezdtem gondolkodni hogy ki írhatta nekem ezt a levelet....talán Rosa ? Vagy Alexa ? De lehet valamelyik lány ? De honnan tudnák a nevem ?.....hisz azt senkinek nem mondtam meg...-kibontottam a levelet és elkezdtem olvasni.

"Amanda nem vicces ha, másokat azzal viccelsz meg hogy kamu lövéseket adsz le. Az emberek pánikba eshetnek. De azt hittem tisztában vagy ezzel...hisz te magad egy katona vagy. De ezt majd személyesen vitatjuk meg. Hallottam egy bálról amit a csapatod szervez. Mivel ritkán találkozunk és a barátaid is kíváncsiak rám ahogy te magad is, eljövök rá. És ezúton szeretném megkérdezni, hogy lennél-e a párom a bálon ? Nagyon boldoggá tennél vele."

M.

Ezt...Moon írta...tudtam, hogy nem hagyja annyiba a dolgot. De mit is vártam tőle? Hisz abban is megakadályozott, hogy fejtelenítsem Castielt....várj mit írt ?! - olvasom újra és lefagytam. Moon....eljön a bálba ?! Én nem is tudom erre mit mondjak... gondolom várja a válaszom...de nekem még gondolkodnom kell ezen... habár ... megmentett engem. Ennyivel tartozok neki. - vettem elő egy papírt és írtam meg neki a választ:

"Leszek a párod."

Majd gyorsan beraktam a párnám alá. Megettem a kenyeremet almával és kinéztem az edző társaimra. Castiel próbál ugyanolyan feladatokat adni mint én, de nem haladt az oktatással...na jó ! Most már unom a szobában való punnyadást ! - felkaptam a ruháimat és indultam lefele. Fájt még a lábam de túlélem.- Lecsoszogtam és odasurrantam Castiel mögé. Páran figyelték az akciómat. 

- Caaastieeeel. - hajoltam közel hozzá. Ijedtében ugrott egyet. Az a pár ember meg majd megfulladt ahogy visszatartották a nevetést. 

- Ne ijesztgess !! - röffent rám.

- Én ? Ugyan máár .

- Neked nem pihenned kellene ?

- Túl sokat pihentem. A végén túlpihent leszek.

- A doki számított rá. Ezért ezt itt hagyta nekem, hogy adjam oda neked, ha jössz. - nyújt oda nekem két mankót.
Nem mondtam semmit csak elvettem a mankókat és használatba vettem.
- Oké akkor ma gyakorolni fogjuk a szúrást. Mindenki kap egy gumi kést és egy párt maga mellé akin kipróbálhatja. Most mondom aki elökörködi ezt az én velem fog edzeni. - mindenki vett magának egy játék kést és velem szembe állat várva a mozdulat sor bemutatására. Elkezdtem nézegetni a tanoncokat, hogy ki legyen a bemutató párom amikor Vöröske közelebb jött és mondat ő majd bemutatja velem. Meglepődtem a felajánlásán, de elfogadtam.
- Na jó. Akkor most bemutatjuk, hogyan szúrhatjátok fejbe a kóborlót anélkül, hogy a kezetek bánná.
Leraktam a támasztóimat és bólintottam Castielnek hogy induljon meg felém. Lassan elkezdett megközelíteni engem és én is őt. Mikor már kellően közel került hozzám oldalról térden rúgtam finoman amitől ő a földre esett és a műfegyvert a fejéhez érintettem mint ha leszúrnám vele. Mindenki nagy ámulattal nézte a műsort. Majd felsegítettem a partneremet és megköszöntem neki a segítséget és ő már el is ment. Én meg neki láttam párokat kreálni. Végül ez lett az eredmény :

Olivia - Viola

Victoria - Kelly

Rosa - Kim

Alexa - Stefan

Vanessa - Mollie

Javier - Drew

Bastien - Quentin

Sara - Zoé

Charlotte - Aline

Axel - Léo

Claude - Nadine

Bodo - Hanns

Nicola - Helmut

Gina - Olga

Catarina - Annemarie



- Oké. Most, hogy mindenkinek megvan az edző párja jegyezzétek meg. Igyekeztem egy nemzetiségüeket egy csoportba rakni. Ha valakinek problémája van a partnerével az szóljon nekem. Aki elökörködi mostantól az edzéseket ahogy mondtam, velem fog edzeni. És én nem vagyok senkivel sem kegyes. Legyen az illető barát vagy ellenség. - ropogtatom meg az ujjaimat amire egy-ketten nyeltek egy nagyot. - Szóval...lehet kezdeni.

12. rész

Walker összeesett. Mint egy rongybaba. Odarohantam hozzá, a vállamra kaptam és már rohantam is legközelebbi épületbe. Két napig tombolt a vihar megállás nélkül. Walker pedig két napon át eszméletlenül feküdt a gyengélkedőn. Amint a vihar távozott, úgy Walker magához tért...néhány órás eltéréssel.

*****

- TIREGKA ! - kaptam fel a fejem ami nem volt túl jó ötlet...

Pár másodperccel később úgy éreztem mint ha fejbe csaptak volna egy baseball ütővel. Ez idő alatt kirajzolódott hol is vagy. A táborban, az ágyamban. Alexa kérdően nézett rám az említett személyt illetően. Amikor mondani akartam Alexának hogy ne is törődjön azzal amit mondtam kicsapódott az ajtó és Rosa már a nyakamban is volt.

- Hé hé Rosa mi jött rád ?

- Annyira aggódtam.

- Aggódtál ? Mié...rt - ekkor ugrott be hogy mi is történt ezelőtt. A kapu őrzése, a vihar, és a villám...

- Igen. Két napig csak feküdtél itt mint egy darab fa. 

- KÉT NAPIG ?!?! Azonnal kezdjük az edzést ! - pattantam ki.

- Nem kell ! Castiel átvette erre az időre.

- Mi ?

- Igen. Tudja, hogy ha felkelsz és megtudod hogy két napja itt fekszel és mi nem csináltunk addig semmit azonnal kihajtod belőlünk még szuszt is. Ezért inkább átvette.

- Wáó.... Meg kell neki köszönnöm. Nem tudjátok hol van most ?

- Szerinted ? - néztek a kapu felé.

- Akkor már itt sem vagyok.

- Nem Walker te itt maradsz és még pihensz ! - lépett be a doki.

- De miért ? Teljesen jól érzem magam.

- Nem meg mondtam, hogy egy hétig nem állhatsz lábra ?!
- A kis magánakciód miatt meg is halhattál volna !
- Alexát és Rosát megkértem őrizzenek téged még egy hétig.
- De...de....
- Nincs semmi de ! Alexa, Rosa rátok bízom - itt ejtett egy pajkos mosolyt az orvos. Majd felém fordult és csak annyit mondott : - Jobbulást !
Itt azt hittem mindjárt ráugrok, de nem tehetem meg, mert így is mákunk van, hogy van köztünk valaki aki ért is az orvosságokhoz. Doki becsapta az ajtót és már fordultak felém a lányok.
- Szerintem most már van időd mesélni arról a pasiról. - mosolyogtak a lányok.
- De nem fogok !
- Akkor Tiregkáról.
- Álmaitokban.
- Akkor a múltadról.
- Hagyjatok már ezekkel ! - morogtam rájuk.
- .... Bocsi....
- ...Ne haragudj... - néztek le mind a ketten bánatosan. Vettem egy nagy levegőt és próbáltam lenyugodni.
- Figyeljetek... azt hiszem tudjátok, hogy ezek amiket felsoroltatok, nem a legkedveltebb beszédtémáim.
- Igen tudjuk...
- Akkor váltsunk témát! - szólt közbe Alexa.
- Igazad van ! Ti is várjátok a karácsonyi bált ?
- Karácsonyi bál ? - kérdeztem.
- Igen. Szép ruhák, zene, tánc, egy kevés kaja és persze szórakozás!
- .... Értelmetlen.
- MICSODA ?!?!
- Kaja pazarlás, és még több zombit fogtok idevonzani !
- Ez nem igaz !
- Tavaly is megrendeztük és semmi baj nem történt. - mondta Alexa.
- Az nem azt jelenti, hogy idén nem lesz semmi ! - folytattam az akadékoskodást.
- Olyan zenéket hallgathatunk amiket mi akarunk. - azonnal Alexára sodródott a tekintetem.
- Szabadon választható zene ?
- Igen ! Bármi amit akarsz ! Például: Avicii
- Ellie Gouldling,
- Avril Lavigne vagy..
- Walker....
- Hm ? - fordultak felém.
- Semmi ... csak hangosan gondolkodtam.
- Lehet elmegyek... de csak is azért, hogy meghallgassak egy zenét.
- Nem Walker... te nem lehet hanem biztos, hogy eljössz. Gondoskodunk róla. Nem Alexa ?
- De Rosa. - Ajjaj.
Nem hittem volna, hogy még azután, hogy az emberiség nagy része kihalt és mindenhol a veszély és a halál leselkedik ránk, próbálnak valamennyire úgy tenni mintha még nem történt volna semmi és teljesen normálisak lennének. Semmi halott, semmi fegyver csak is a közösség és a szórakozás. Felelőtlenség, de néha kell.

Valahol egy lépcsőházban :

Kezd hideg lenni. És már nincs sok ennivalóm. Ahogy gyógyszerem se meg vizem se....
Remélem ebben a lakásban találok valamit hullákon kívül. Minden egyes lakás előtt megállok és veszek egy nagy levegőt. Főleg azok előtt amiket már feltörtek. Ezeknél mindig félek, hogy Amandát találom holtan....
- Pfhu....nyugalom.....Ő máshol van.... egy biztonságosabb helyen.... hiszem.

11. rész

- AAMANDA AAMANDA PÁPASZEMES, AAMANDA !!
- Kérlek ne mondjátok ezt !
- Mert akkor mit mondjunk ? .... Á megvan !
- AAMANDA AAMANDA KÉTBALKEZES AAMANDA !!
- Nem vagyok az ! - kiabáltam rájuk.
- Visszamertél szólni ?! Há ?! - kezdett el lökdösni a nagyobbik srác.
- Nem. Én csak mondtam, hogy nem vagyok kétbalkezes.
- Valóban ? - egy nagyot lökött rajtam amitől elestem és felhorzsoltam a kezem és elszakadt a nadrágom. - Hm... Igazad van. Nem kétbalkezes vagy hanem gyenge.
- AAMANDA AAMANDA GYEENGE AAMANDA !! - Elkezdtem sírni. - Na mi van ? Eltörött a mécses ? - hallottam ahogy a háttérben nevetnek. Csak nevetni tudtak azon, hogy aláz meg egy negyedikest négy hatodikos. Senki sem kelt a védelmemre. Pedig mind látták, hogy ők erősebbek mint én és mégis....
- ÁLLJATOK LE !!! - ugrott elém Tiregka.
- Mi van Albínó ? Verést akarsz ?
- Gyere ! - a srác neki rontott a tesómnak aki egy olyat lekevert neki, hogy eleredt az orra vére. Mindenki meghökkent. - Van még valakinek problémája ?
- Te megütöttél.... MEGÜTÖTTÉL !!! - kiabálta a gyerek. Ekkor a nővérem még egyet lekevert neki amitől már a foga is kirepült a fiú meg a földön landolt.
- Ha nem fejezed be a húgom piszkálását akkor átrendezem a fogsorodat még ennél is jobban.
- Te ... k-kis PICSA !! - a nővérem oda guggolt elé és az ujját a srác szájára tette.
- Csitt. - állt fel Tiri.
- Ha ennyire mocskos a szád mosd ki vagy én teszem meg ! Milyen szánalmas, hogy nálad kisebbeket bántasz, ahelyett, hogy tanulnál, mert ha jól hallottam a bukás közelében állsz.- hajolt oda hozzá - De tőlem folytasd csak és utána egy senki lesz belőled az utcán.
- Ti pedig ! - mutatott a srác barátaira akik összerezzentek. - Ti nem részesülhettek abban hogy ÉN rendezzem át a fogaitokat.... de annyit megérdemeltek, hogy megkopasszalak benneteket....ha csak nem húztok el most AZONNAL !
ÉS EZ MINDENKIRE VONATKOZIK ! Egy pillanattal később már egy lélek sem volt ott.
- Jól vagy ? - kérdezte a fehér hajú testvérem.
- Igen.
A történtek után megkértem a szüleimet, hogy írassanak katonai suliba amit meg is tettek.

Néhány évvel később :

*****

- Szerbusz Chuck !
- Csá Zach ! Mi a pálya ?
- A lányomért jöttem. Most jött haza az iskolából.
- Ja, hogy Parker közlegényre gondolsz ? Igen itt kell, hogy legyen valahol. Ha láttad volna mennyit változott. És úgy hallottam, hogy az elsők között végezte.
- Hát volt kitől örökölnie.
- Á Parker tiszt ! Itt van érted az édesapád. Köszönj neki ! - fordultam meg.

- Szia Apa ! - jött oda hozzám.
- Ó Kicsim ! - öleltem meg. - Hiányoztál.
- Te is nekem .
Igaza volt Chucknak. Tényleg sokat változott. A tekintete már nem olyan kedves és lágy amilyen volt. Beszélni sem beszél sokat. Vagy csak azért mert nem akar csevegni velem. Ez majd kiderül. Mikor hazaértünk Tiregka és Cry már az ajtóban vártak ránk. Amanda kiszállt a kocsiból, de nem ugrott a nyakukba. Végül Tiregkának örült a legjobban. Ez ám a testvéri szeretet. Eltelt néhány nap és a kisebbik lányunk megkezdte 8. osztályos tanulmányait. Valamennyire Ami is visszaszokott az itteni élethez és nyitottabb lett felénk. Remélem ebben a suliban jobban alakulnak a dolgok mint az előző suliban.

*****

Fura újra itt. Nem hallom a lövések csattanó zaját. Nincsenek kora reggeli futások. Csak egy valaminek tudok örülni, az pedig a családom. Hogy miért mentem katonai suliba ? Azért mert nem akartam még egyszer végigmenni azon ami akkor történt. És mert... olyan akarok lenni mint Tiregka. 

10. rész

Leugrottam a kapuról. Lehet nem kellett volna. Nem úgy sikerült földet érnem ahogy azt szerettem volna. Hála a sérült lábamnak és a fáradtságomnak. Az egyik őr oda is jött segíteni felállni. De meglepetésemre az az őr Castiel volt.
- Mi van másnapos vagy ? - kérdezte pimaszul, miközben leültettet egy székre.
- Nem vagyok az. De amúgy mi jött rád, hogy segítesz nekem ?
- Ember vagy ahogy én is. Attól még, hogy ki akartál csinálni pár nappal ezelőtt mégis csak egy őr vagyok, akinek figyelnie kell mások és a fal épségére. - hajtottam le a fejemet.
- Castiel...milyen érzés őrnek lenni ?
- Jó....mert távol maradhatok a minden lében kanál lányoktól, akik idegesítenek. Meg hát ölhetem a dögöket. Másfelől rossz is tud lenni, mert nem tudhatod mikor küldenek máshova felügyelni. És elég fárasztó is tud lenni.
- Értem...
- Miért kérdezed ? Őr szeretnél lenni ?
- Igen. Az szerettem volna lenni.
- Volna ? Miért most már nem akarsz ? - kérdezte meglepődve.
- De. Csak ha őr lennék nem edzhetném tovább a többieket és akkor megint Stefan lenne az edzőjük. És azt nem akarom.
- És miért akarsz Őr lenni ?
- Mert jobban hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy kint vagyok és egyedül. Meg nem is tudok nyugodtan aludni odabent, miközben bármikor bekövetkezhet valami nagyobb baj.
- Ez az első csoportod ? - tette fel a kérdést, amire nem nagyon számítottam.
- Igen....
- Amúgy... ezt elhagytad - nyújtotta oda nekem a fotót amin Tiregka szerepelt.
- A KÉPEM !! - kaptam ki a kezéből és vágtam zsebre amilyen gyorsan csak lehetett.
- Az te vagy ? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor ki az ? Először azt hittem Rosa a fehér haja miatt.
- De az nem Rosa.
- Akkor ki ?
-..... - nem bírok válaszolni. A nővérem is ilyen volt. Folyamatosan faggatott.
-..... Oh.... Részvétem. - néztem fel. Láttam, hogy sajnált. Valószínűleg vette a lapot, hogy erről nincs kedvem beszélni, mert rosszul érint. Ha még élne Tiregka bemutattam volna Castielnek. Biztos jól kijöttek volna. Vagy talán még össze is jöhettek volna .....
- Hm..... talán kipróbálhatnád milyen is őrnek lenni. Na mit szólsz ? - szakította félbe gondolataim menetét.
- O-oké. - válaszoltam. - Mikor jöjjek ?
- Este. Jó neked ?
- Persze.
- Amúgy.... mi lett a maszkoddal ? Eladtad a piacon vagy mi ?
- Ha ha ha nagyon vicces itt valaki. Amúgy elajándékoztam.
- Annak a fószernek aki úgy néz ki mint te ?
- NEM - honnan tud ez Moonról ?
- Nem a fenét. De ahogy látom nem fogsz róla úgy sem beszélni.
- Fején találtad a szöget.
- Na én megyek. Akkor este.
- Rendicsek. Na csá !
Visszabotorkáltam a házba ahol amint beléptem már rántottak is be szobámba. Alexa volt a tettes.
- MÉGIS HOL VOLTÁL ?!?! HOVA LETT A MASZKOD ?!?! - zendítette rám a kérdéseit.
- Neked is szia.
Alexa vett egy nagy levegőt és megölelt.
- Örülök, hogy nem esett bajod.
- Alexa...
- Tessék ?
- Van egy fölös álarcod vagy maszkod ?
- Van. - mosolygott rám.
- Megkaphatom ?
- Csak akkor ha...
- Ha ?
- Ha elmondod ki volt az a férfi aki úgy nézett ki mint te !
- Milyen férfi ? Senki más nem öltözködik úgy mint én. Ha öltözne is, nem tudnám ki az.
- Én meg 3 gyerekes anya vagyok. Na mondjad. - vette elő az álarcát. - Na ? Ki vele ! Ki az ?
- Nem ismerem !
- Walker !
- Na jó.... - itt sóhajtottam egy nagyot. Vettem egy nagy lélegzetet és el kezdtem mondani.
- Végre akkor mondjad ...
- Ő Moon. Egy férfi mint ahogy azt már mondtad és ő... Nem is tudom minek nevezzem. De mondhatnám az őr angyalomnak.
- ÓÓÓ. Honnan ismeritek egymást ?
- Valahonnan és régről . Hosszú lenne elmondanom. Nekem meg most nincs annyi időm.
- Naaa
- Köszi az álarcot - téptem ki a kezei közül.
- HÉ !
Előkaptam egy kis fekete átlátszó anyag darabot. Ragasztottam mind a két nyílására belőle.
Befordultam a sarokba. Levettem a szemcsit és óvatosan letettem. Magamra helyeztem az álarcot és a szalagját a sapka alá rejtettem. Sokkal jobb. Mikor végeztem meg akartam fordulni amikor Alexa megrúgta a lábamat.
- AZ AZ ÉN ÁLARCOM !!
Én csak a földre rogytam. Leguggolt mellém.
- Jól vagy ?
- Aha.
- Nem úgy tűnik. Kihúzta alólam a lábamat. Levette a csizmámat és észrevette a kötéseket, amik átvéreztek. Na bakker.
- Téged ... meglőttek !!!!
- Tudom és ?
- ÉS ? MIKOR AKARTÁL ERRŐL SZÓLNI ?!?!!
- .... Soha ? - ekkor csapott fejbe.
- Most elmegyünk a doki bához.
- Na meg a tudod mikor !
- Igen . Most !
- MEGY A HALÁL ODA !!!
De hiába ellenkeztem elvitt. Kaptam szurit meg újrakötötte a sebeimet.
- Walker pihentetned kellene a lábadat. Elég mélyre hatoltak a golyók. És nem is vették ki ! Alexa menj ki kérlek ! - parancsolta meg neki.
- De...
- MOST ! - többet nem is kellet mondania az orvosnak. Kiviharzott a lány.
- A golyókat azonnal ki kell vennünk.
Ezt meg is tette. Mit ne mondjak nem ez volt a legjobb élményem. De ezen is túl vagyunk. Azt mondta ne álljak lábra legalább egy hétig. De én megígértem valamit, és ahhoz tartom magam.
Elérkezett az este is. Kimentem a kapuhoz ahol már Castiel várt rám.
- Mi lesz a feladatom ?
- Gyere ! - fogta meg a karomat és húzott maga után. - Tudom, hogy megsérült a lábad. És azt is, hogy csak most távolították el belőled a golyókat. De azt is tudtam, hogy nem hagynál ki egy ilyen lehetőséget. Az lesz a feladatod, hogy állj itt és figyeld a dögöket. Ha úgy véled, hogy már veszélyesek a falhoz szúrd le őket. De légy óvatos. Most nem vagy a toppon.
- Oké. Világos.
- Majd jövök.
Nagyon boldog vagyok, hogy este ebben a finom hideg szellőben álldogálhatok. Mint régen. Én a kardom, a holtak és az éj. Hiányzott ez az érzés.

Hallom, hogy messzebb dörög az ég. És néhány villám díszítette a sötét felhőket. Vihar közeleg. Nincs is ennél jobb. IMÁDOM !!! Én be nem megyek most már fix. Viszont a gyönyörködésemből egy halott ébresztett fel . Majdnem felmászott. De fejbe szúrtam.
- Bocsi. De neked már nincs itt hely. - Ekkor meghallottam Castiel hangját.
- WALKER VIGYÁZZ !!
- Mi ? - és ebben a minutumban előttem pár méterrel becsapott egy villám. Mozdulni sem bírtam. Lehet, hogy az antibiotikum hatása amit adott az a doki. Nagyon gyengének és fáradtnak éreztem magam. Összerogytam a szemeim meg lecsukódtak.
- Walker ! - hallottam homályosan.


- Utána ! Elkapni !! - hallottam, hogy kiabálják utánam meg a testvérem után.
- Igyekezz húgi !!
- Tiregka ! - fordult felém, mire én mutattam, hogy mellettünk rohannak Hektor emberei.
- Álljatok meg.
- Csak szeretnéd ! - húzott be neki a testvérem. Gyorsan elbújtunk.
- Most mi lesz Tiri ! El fognak minket kapni ! - nyomta a kezembe anyu fegyverét, amit ő is használt.
- Nem. Nem fognak !
- De... ezt miért adod ide ? - kérdeztem értetlenül.
- Vidd a kardot és bánj vele jól.
- MI ?! NEM ! NÉLKÜLED SOHA !!!
- Amanda ! - néztem a szemébe. - Ígérd meg nekem, hogy az utolsó csepp véredig küzdeni fogsz az igazadért és másokért. 
- ... Rendben..
- Szeretlek Amanda ! - ölelt meg. - Légy erős és soha ne add fel !
- Rendben ! De te se add fel !
- ... Oké ! .... Majd találkozunk.- csordultak le a könnyei.
Elrohantam az erdőbe, ahogy azt kérte tőlem a nővérem. Egy pillanatra visszafordultam és láttam ahogy feladja magát.

- Én .... Tiregka Parker .... feladom magamat !
Itt elszakadt a cérna. Utat engedtem a könnyeimnek. Láttam, hogy lefogják és megszúrják egy késsel az oldalát. Nem bírtam tovább nézni, ahogy bántják. De megígértem, hogy elmenekülök. Elrohantam.... A gondolataim.... csakis az imént történtek körül forogtak. Csak rohantam és rohantam a vaksötétségbe. Nem néztem vissza többet.

9. rész

Megindultam Piroska felé. Most megbánja. Már lendítettem a kardommal, hogy lecsapjam a fejét amikor megláttam valamit a kapunál .... vagy inkább valakit. Ez a személy 180 cm magas és rejtélyes. Ugyanolyan ruhája volt mint nekem csak neki sötétkékben pompázott, míg nekem zöldben. Mosolygós maszkjával rám tekintett amitől úgy éreztem, hogy mozdulni sem bírok. Rá néztem Castielre utána meg a többiekre és nem láttam mást csak riadalmat. Ez nem én vagyok..... Egyáltalán ki vagyok ? És hogy merészelek egy másik embernek rontani, ha az nem fertőződött meg ? Leeresztettem a fegyveremet amit meglepődöttség követett. Éreztem magamon annak a férfinak a tekintetét, akinek az életemet köszönhetem. Sarkon fordultam és elsétáltam. Hallottam a hátam mögött, hogy sugdolóztak. Egyenesen a fal felé tartottam.
- Ott nem tudsz kimenni ! - ordították utánam.
De én csak mentem és mentem majd nagy lendülettel felugrottam a falra és visszafordultam. Ekkor vettem észre, hogy Ő már nem volt ott. Tudtam. Sarkon fordultam és farkas szemet néztem egy csoport halottal. Odébb sétáltam pár méterrel és ott leugrottam és elrohantam. Meg sem álltam a városig. Akinek eddig nem esett volna le nem a városban van a táborunk. Egy kis idő után mikor már kezdtem fáradni megálltam. Őszintén azt sem tudom már, hogy hol vagyok. Nem nagyon figyeltem meg eddig, hogy merre jártam már és merre nem. Mielőtt találkoztam volna Rosaval ezt a várost kerültem. Hogy miért is ? Mert pont ebben a városban tanyáznak azok az emberek akik a szüleim haláláról tehetnek. Így hát próbáltam feltűnés mentesen közlekedni. Rengeteg boltot találtam erre. Volt ami érdekelt is, de először úgy gondoltam inkább szétnézek. Egy pillanatra megálltam a sarkon és felnéztem a falakra ahol egy kék holdsarló volt felfestve ami át volt húzva. Minden falon csak ezt láttam. De ekkor hallottam meg annak ez embernek a hangját akit gyűlölök. Kinéztem a falak mögül és éppen egy nőt faggat. A hölgy már alapból rossz állapotban volt. Nagyon fáradt volt és gyenge.
- MI AZ, HOGY SZEM ELŐL TÉVESZTETTED !! - üvöltött rá a csak félig eszméleténél lévő nőre. Ez vak. Semmit sem fog tudni kihúzni belőle. Tovább is hallgattam volna őket, ha egy kóborló nem hörgött volna közbe. Kománk viszont gyorsabb volt mint én és lelőtte. Észre is vett.
- HÉ ! MEGÁLLNI !
Azonnal elrohantam a legközelebb ruha üzlethez. Sajnos le kellet vennem a ruhámat és egy babára ráhúzni amit elrejtettem. Felmenni az emeletre már nem volt időm, így elbújtam egy szekrénybe. Síri csöndben hallgattam ahogy közeledik felém. A szívem a torkomban dobogott. Nem tudtam, hogy mit tegyek.
- Tudom hogy itt vagy szépségem. - de.... ez nem is .. Hektor volt hanem Zack. Ő Hektor drágalátos öccse. Hasonlóan vélekedik rólam mint a testvére. DE NEM ÉRTEM MIT TETTEM !!!
- Hol is lehetsz ? Nézzük csak . Esetleg a szellőzőben ? - kezdett el lövöldözni. Miután ott végzett folytatta mondandóját - Vagy esetleg a ruhák között ? - szaggatta szét golyó záporával a jobbnál jobb felsőket és nadrágokat. - Vagy talán a szekrényekben ? - Csak ezt ne ! Próbáltam minél jobban összekuporodni. Az összes ruhát magam elé raktam amit találtam. A kardomat is oda helyeztem és reménykedtem abban, hogy lesz olyan balfék és mellé lő vagy éppen megzavarják mert különben végem. Hallottam ahogy meghúzza a ravaszt és elkezdi sorozni a szekrényeket. Éreztem ahogy belefúródik a vádlimba egy golyó és még egy a combomba. De mielőtt eljutott volna a csípőmig hirtelen megállt. Volt egy kisebb rés amin kinéztem. Láttam a srác tekintetét ami ijedt képet vágott.
- Hogy merészeled bántani őt ? - kérdezte egy ismerős hang. Viszont a következő cselekményre még én sem számítottam. A srác lőni készült amikor a feje leesett és a földön landolt, testével együtt.
Azt a de gyors. Csak egy valaki lehet az. De ő mit keresne itt ? És honnan tudná, hogy itt bujkálok egy a megkülönbözhetetlen ruhaüzletben és ott egy szekrényben,. Amíg ezen gondolkodtam hirtelen valami eltakarta a lyukat amin eddig kibámultam. Felnéztem és egy gesztenye barna színű szem pislantott rám. Ijedtemben hátrahőköltem. Ebben a minutumban kirántotta a szekrény ajtaját és kihúzott engem.
- Jól vagy ? - kérdezte aggódva.
- Persze . - hazudtam neki.
- Tessék a ruhád. - adta oda nekem.
- Köszön.....öm. - néztem fel a megmentőmre. És tényleg ő volt az. De ....
- Hol van a maszkod ? - faggattam ki.
- Eltört.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok hülye ? Mi lett vele ?
- Elvesztettem.... sajnos az ő területükön van és őrizet alatt tartják mivel tudják, hogy érte megyek. Így nem tehettem mást mint fogtam egy kendőt, egy sapkát, egy napszemüveget és felvettem.
- De a szemed ...
- Mi ? - kérdezte értetlenül. Elkezdte a szeme környékén tapogatni az arcát és rájött, hogy az szabadon van. - A szemüvegem ! Hol van ? - nézett szét. Amint megtalálta felvette és felém fordult. Ez idő alatt én felkaptam a ruhámat és lépni akartam felé amikor iszonyatos fájdalom hasított a lábamba. Próbáltam úgy tenni mintha mi sem történt volna de kiszúrta az ügyetlenkedésemet.
- Megsérültél. - mondta csalódottan. - Ez az én hibám. Ha hamarabb ideérek akkor ezt meg sem történt volna.
- Ugyan már. Ez nekem meg sem kottyan.
- Gyere ! - karolta át a derekamat. Meg sem próbáltam ellenkezni, hisz láttam, hogy mennyire szégyenli magát a történtekért. De nem kellene. Beültünk a kocsijába és elhajtottunk. Egy bő 2 óra múlva meg is álltunk. Amikor felnéztem, hogy hol is vagyunk .... Nagyon boldog voltam.
- Ez az a lakás ! - kurjantottam el magam.
- Ssss - helyezte az ujját a számra. Kitessékelt a járműből és felmentünk. Ellátta a sebeimet. Miután ez is megvolt egymásra néztünk néma csendben.
- Köszönöm.
- Mi ? - lepődött meg.
- Hogy megmentetted az életemet.
- Ugyan már . Inkább én köszönöm.
- Miért ?
- Mert ilyenkor érzem azt, hogy még számít az, hogy élek.
Erre már nem tudtam mit mondani.
- Na nekem mennem kell. Szia Walker ! Örülök, hogy láttalak ! - Már indulni készült amikor elkaptam a kezét, mire ő visszafordult.
- Tessék . - vettem le a maszkom. - Neked adom. Maszk nélkül nem vagy az igazi.
- Nem fogadhatom el. Hisz akkor neked nem lenne maszkod.
- Ki mondta hogy nincs ? - itt egy kicsit meglepődött, de láttam rajta még így is, hogy álcázva van az arca, ahogy elmosolyodik.
- Akkor köszönöm. - fogadta el tőlem. Megfordult és gyorsan magára húzta a maszkot. - Sok szerencsét Amanda ! - és ezzel kiugrott az ablakon. Az estémet ott töltöttem abban a panelban. Könnyebben tudtam elaludni mert éreztem, hogy itt biztonságban vagyok. Reggel amint fel bírtam kelni és rá tudtam venni magamat arra, hogy elinduljak vissza, éreztem magamon az óvó tekinteteket ami az elmúlt két évben is végig kísértek. Miért vigyázol rám ennyire ? Moon .