5. rész

Semmi sem történik. De később is lehet baj.

- Walker.

Nem fogok aludni. Vigyázok, a többi emberre.

- Walker !

Habár, ők tudnak magukra vigyázni. Magamra vigyázok.

- WALKER !!

- Tessék ? - kaptam oda a fejemet.

- Miért nem alszol ?

- Mert nem vagyok fáradt. - bámultam ki, az ablakon.

-... Azt nem hiszem.

- Miért ?

- Rosa mesélte, hogy egy szemhunyásnyit sem, aludtál amíg, vele voltál. 

- ... De egy kicsit pihentem.

- Akkor is.... csak nem tán félsz ?

- Nem. Csak ahhoz vagyok szokva, hogy egyedül vagyok.  

- De most már, nem vagy egyedül. Tessék aludni! Reggel kiképzések, és gyakorlatok szoktak lenni.

- Azt mit csináljak vele ? Nekem mit tudnának tanítani ? 

- Hogy teremts, kapcsolatot más túlélőkkel azt !

- .... Nincs rá szükségem.

- Dehogynem !

- ÉN EGYEDÜL TANULTAM MEG EBBEN A VILÁGBAN ÉLNI !!!

- ... Mi ? És .. a szüleid ?

- Még az elején megölték őket...

- És senki sem segített neked ?

- Nem. 

- Azon a környéken nem csipáznak engem... és egy elég nagy csoportról van szó.

- Részvétem.

- Köszi. És veled mi van ? A szüleid ? - kérdeztem.

- Nekik már nem kellett megélniük ezt az egészet. De a nővérem még él és mindenbe bele akar szólni.

- ... Örülj neki, hogy veled van...

- Örülök neki, mert amúgy jóban vagyunk, de megszabja, hogy mennyit tartózkodhatok kint. A kapun kívülre meg ki sem enged.

- Vigyáz rád. És ezért ne haragudj rá.

Így telt az első estém Alexával. Végül csak elaludtam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki kajabál lentről Alexának. Egy női hang volt. Biztos a nővére. 

- Megyek már!

- Reggelt !

- Neked is. Most megyek találkozom a nővéremmel majd jövök. El leszel addig gondolom. 

- Igen. Elmegyek szerzek ágyneműhuzatot a közeli áruházban. 

- Rendben szia ! - és már itt sem volt.

- ... Szia.

Én sem maradtam tovább.Elmentem megmosakodni, visszaöltözni és megfésülködni. Igen én is szoktam. 

Hol a maszkom ? A francba ott maradt a szobában ! Legalább van kapucnim. Visszamentem a hálóba, és kerestem a maszkomat, mikor megpillantottam Alexát a nővérével. Hasonlítottak. Csak neki nagy a dekoltázsa és kihívósan öltözik. Neki dőltem a falnak, és csak néztem őket ahogy szórakoznak. Eszembe jutott amikor én is Tiri ökörködtünk. Anyu, Tiri és én piszkáltuk aput amikor aludt. Soha nem ébredt fel. Bármit csináltunk. Ha én elkezdtem hegedülni még arra sem. Ha Tiri elkezdte villával karcolni a tányért, vagy ha anyu elkezdett énekelni. Mindig nagy nevetésekben törtünk ki apu reakcióin. Pl.: Anyu elkezdte énekelni az Éjkirálynő Áriáját mire apu azt mondta "Távozz sátán !" Hiányoznak ezek az idők. El kezdtem könnyezni miközben csak gondolkodtam a múlton.

Várjunk ?! Mit sajnáltatom itt magam ? Mások is elvesztették már családtagjaikat. És miért állok az ablakban maszk nélkül ? Megbolondultam ?

*******

Ki az a lány az ablakban ? Mert nekem nem ismerős. Csak nem tán .... Walker ? Sír ? Majd rákérdezek. 

- Sandra elmehetek Walkerrel az áruházba ?

- Nem. Amúgy ki az a Walker ?

- Tudod aki megmentette Rosat és visszahozta.

- Ja, tudom ki. 

- Itt is jön.

- Walker bemutatom neked Sandrat a nővéremet.

- Üdv.  Kayren Sandra.

- Walker.

- Szóval te egyedül éltél odakint ?

- Igen. 

- Kérlek ! - néztem a nővéremre.

- Hagyjál a bociszemeiddel !

- Tudod, hogy kellenek konzervek és ruhák. 

- Arra vannak a szerzőcsoportok.

- De ...

- Alexa... ne. - szakított félbe Walker.

- De ...

- Látod Alexa ! Ő sem akarja, hogy vele menj.

- Sandra, egyszer neki is ki kell mennie. Nem maradhat itt örökre. Ezt te is tudod.

- Igen, de..

- Vigyázok rá. Csak ágyneműhuzatért megyünk.

Sandra sóhajtott egy nagyot.

- Rendben. De, ha nélküle mersz visszajönni halott vagy. 

- Na azt megnézem. De oké. - kezet fogtak. És mi indultunk is. Egyszer még visszafordultam és a nővérem tekintetével találkoztam.

Végre ! Kimehetek el sem hiszem. Megérkeztünk a kapuhoz. Próbáltunk észrevétlenül kijutni de, Castiel elkapott minket.

- Álljatok csak meg !

- Alexa elengedtek ?

- Igen.

Walker felé fordult. Tetőtől-talpig végigmérte.

- Ugye tudod, hogy nem most van farsang.

- Tényleg ? Rájöttél ?

- Csak ágyneműhuzatért megyünk.

- Engedély nélkül se ki, se be ! - okoskodott Cast.

- Ó valóban. Akkor ezt figyeld! - kézen fogott Walker és húzott maga után.

- ÁLLJ !

És már kint is voltunk. Negyed órát sétáltunk, míg találtunk egy működőképes autót. Mikor a plázához értünk örültünk, mert nem volt sok járkáló. Bent már azért voltak, így síri csendben szereztük be amit kellet. Sőt, kettőt is hoztunk egyszerre és néhány új ruhát is szereztünk neki. Nem árt a változatosság. Még neki sem. Hazafele már könnyebben visszajutottunk. Habár, belénk kötött két zombi, de Walkernek ez meg sem kottyant. Ő vezetett én meg az anyóson ültem. Tényleg amit megakartam kérdezni.

- Figyelj Walker...

- Hm ?

- Délelőtt mielőtt mentünk shoppingolni láttam egy lányt a szobánk ablakában és sírva nézett minket. Te voltál az ?

- Miről beszélsz ? Én sosem veszem le a maszkom.

- De azt a lányt nem ismerem. És mit keresne egy idegen lány a szobánkban.

- Mondjuk el akar lopni valamit ?

- Walker.

- Hogy nézett ki ?

- Barna haj és kék szemek.

Walker hirtelen lefékezett és felém fordult.

- Figyelj ez kettőnk között marad.

- De miért ? Miért nem tudhatjuk hogy ki vagy ? Mond meg !

- Mert üldözött vagyok.