15. rész

Egy pár percbe beletelt míg felfogtam, hogy mi a helyzet. Tél van....
- Föld hívja Walkert ! Hahó élsz még ? - suhint el előttem Castiel, hogy térjek észhez.
- Hm ? Ja menjünk. - beszálltam a kocsimba ahogy Castiel is a sajátjába és hazamentünk.
Alig parkoltunk le Dr. Ersey már ott is termett és jól lehordott, hogy elhagytam a tábort miközben még "nem vagyok felépülve". Nem igazán figyeltem oda mert eszembe jutott a bálon kívül még a szülinapom...addig jó míg senki nem tudja meg mikor van. Soha sem szerettem megünnepelni, mert mindig iskola napra esett és a diáktársaim mindig tönkretették. A legjobban mindig azt vártam, hogy délután a családommal megünnepeljük és akkor is Tiri ajándékára vártam a legjobban. Mindig rajzolt nekem valami csodálatosat. A legutolsó azt hiszem az volt amelyiken én és Tiri az egyenruhánkban egymás mellet tisztelgünk a hazánk előtt. Pontosan letudott minket rajzolni. Még ki is ragasztottam a falamra. De amúgy soha nem szerettem ezt a napot.
- Megértetted Walker ? - szakított félbe Dr. Ersey.
- Hm ? Ja persze.
- ....nem is figyelt rám igaz ?
- Nem igazán.
- Ahj...akkor tudja mit...hagyjuk. Látom magával nem lehet beszélni. De, ha a sérülése miatt fog meghalni odakint nem az én lelkemen fog száradni a halála.
- Rendicsek Doki. Na viszlát. - ott hagytam.
Felmentem a szobámba és már el is kaptak a lányok.
- Hol voltál ?! Megint a mestereddel lógtál édes kettesben ? - vigyorognak rám pimaszul.
- Mi ez a vigyor ? - kérdeztem vissza ridegen mire mindegyiknél lefagyott a mosoly. - Egyébként nem. Csak egyedül akartam végre lenni.
- Olyan rossz velünk ?
- Nem, de tudhatnád, hogy nem vagyok egy nagy emberbarát.
- Ühm....amúgy képzeld Rosa elkészült a ruhákkal. - mosolyog rám Alexa.
- Csodás... és most mit csináljak ezzel az infóval ?
- Mondd te nem nőből vagy ? Nem is örülsz annak, hogy kész a báli ruhád ?
- Nem igazán. De te meg mondd nem veszed észre hogy nem habos babos ruhákban járok és mutogatom a melleimet a pasiknak ? A hajamról nem is beszélve. Azt sem fésülöm órákig.
- De akkor is...
- Nincs akkor is.
- Legalább Roda kedvéért nézd meg. Olyan sokat dolgozott vele. Nem tudta, hogy milyet csináljon ami illik hozzád.
- Ahj...rendben. Mutassátok az utat. - mosolyogva elvezettek Rosahoz aki a kezembe nyomta a ruhámat és belökött a fürdőbe.
- Hé ?! Csak azt mondtátok elég ha megnézem !
- Lehet hazudtunk.
- Hogy mi van ?! Én ki nem megyek ilyen ruhában elétek !
- Muszáj lesz. Addig innen nem mész sehova. Már el is képzeltem, hogy a mestered rád vár hogy mehessetek a várost felfedezni, de te sehol sem vagy ő meg nagyon szomorú lesz. De ha felveszed ezt és úgy állsz elé biztos más is lenne ott nem csak csavargás. - kuncognak a lányok és meg elkezdem az ajtón dörömbölni.
- Nyissátok ki most !
- Nem !
- Ti akartátok.. - előakarom venni a kardomat de meglepetten tapasztaltam, hogy nincs a helyén.
- Ha a kardodat keresed, csak, hogy tudd... elvettem. - szólt diadalmasan Alexa.
- Valamit viszont elfelejtettetek... - vigyorodtam el gonoszan a maszkom alatt.
- Mi lenne az ?
- Én vagyok az edzőtök. - kirúgom az ajtót a lányok meg ijedten hátra ugrottak. - Basszus csak vedd már fel egyszer, hogy lássam jól áll-e rajtad ! Ennyit igazán megtehetnél !
- NE...- mi ez a nyomasztó érzés ? Gyorsan szétnéztem a szobában és megakadt a szemem a szoba sarkában. Moon...már megint...érzem hogy komolyan néz rám...megremegtek kicsit a végtagjaim de gyorsan lehiggadtam.
- Megyek is. - visszacsuktam az ajtót és elkezdtem öltözködni.

*****

Azt hittem, hogy nekünk fog ugrani. Hirtelen hátat fordítottam mert éreztem, hogy valaki figyel engem, és nem tévedtem. Walker mestere pár méterre odébb állt tőlünk. Ez mikor jött be ?!
- E...elnézést... maga Walker mestere ? - erre a többiek is odanéztek és hasonlóan reagáltak mint én.
- Nem...nem a mestere vagyok. Hanem a társa. - szólt vissza kedvesen a srác. Azt hittem idősebb lehet de körübelül hasonló korú lehet velünk.
- A...társa ?
- Igen. Walker ezt mondta volna ?
- Nem csak azt hittük.
- Oh értem. - ekkor kiront Walker a ruhában, ami csodásan állt rajta de a testtartása, akár egy dínóé és az a maszk sem kellene rá, de, amiatt inkább mi nem is szóltunk. Walker társa szépen megnézte Walkert majd kiugrott az ablakon Rosa meg boldogan nézte meg munkáját Walkeren.

*****

Csodás....beszélgettek vele....még jó hogy gyorsan kirontottam mielőtt többet beszélnének.
- Gyönyörűen áll rajtad. Megmondtam, hogy a fekete megy hozzá. - dicsekedett Rosa.
- Oké most már levehetem ?
- Igen. De ne merd tönkre tenni. - ezt alig hogy kimondta a ruha már rajtam sem volt én meg már a szokásos ruhámban a tetőn ücsörögtem. Meredten bámultam a semmibe, amikor eszembe jutott a Moonnak szánt ígéretem. Elmegyek vele a bálba... te jó ég... mire vállalkoztam...

14. rész

Moon szemszöge:

Hogy ki is vagyok ? Jó kérdés...egy ideig én magam sem tudtam. Ez a katasztrófa kellett, hogy ráébresszen valós énemre. Moonra.

- Neked adom ezeket a ruhákat .....
- Miért ? Minek ezek a védő ruhák?
- ...Rossz előérzetem van....és nem akarom, hogy az a baj váratlanul érjen minket. Itt lesznek nálam rendben ? Hogy a többiek ne kaparintsák meg. Oké ?
- Oké...
-....ígérd meg nekem, hogy, ha tényleg bekövetkezik a baj akkor használod ezeket a ruhákat.
- Használom ? Nem mi ketten használjuk ?
- .....te is tudod, hogy én már öreg vagyok. Nem fogom bírni.
- De nagypapa !
- Nincs de. Kérlek. A másik ruhát annak add akit méltónak találsz arra, hogy a társad legyen a bajban.
- Oké....-szomorodom el a ruhákra nézve.
- Ma milyen a Hold ? 
Kinéztem és meglestem. 
- Fogyó Hold van nagypapa.

Szóval egy bál mi ?....soha nem voltam bálban. Bár meg voltam nélküle eddig is. De ha már Walkerrel elmehetek akkor ki is használom az alkalmat. - gondolkodok nézelődve egy padlás szobában.- Semmi nincs ezen az utcán...kihalt az egész..addig jó.

*****  

Hát ez az edzés....borzalmas volt....látszik hogy mennyire eltunyultak az emberek...még egy rendes fekvőtámaszt sem tudott senki megcsinálni Stefanon kívül. De ráhagytam őket mára. Így is órákon át kínoztam őket. De mivel még délután van nekem meg van szabadidőm, kimozdultam. Persze, hogy egész éjjel oda voltam mert már hiányzott az egyedüllét a szabadban. Végül Moon lakásában húztam meg magam éjszakára. Leraktam magam mellé a kardot, levettem a ruhám, kivételesen a maszkom és egy trikó meg bugyi társaságában lefeküdtem aludni.

*****

Gondolhattam volna...amint újra járhat már egy egész estét ellóg. Semmi félelem érzet nincs benne. Lehet egyszer vele kellene tartanom...kíváncsi vagyok mit szokott csinálni egy ilyen estén.
- Castiel. - jön oda Dr. Ersey.
- Á Doki ! Mi a helyzet ?
- Igaz hogy Walker elhagyta a tábort miközben még nem épült fel teljesen ?
- Igen igaz.
- Felelőtlen nő személy...Péter és én arra kérünk menj utána. Keresd meg és hozd vissza. Neki még nem szabadna kimennie.
- ....miért én ?
- Mert te vagy ő utána a legképzettebb.
- ....azt se tudom hol van.
- Igen. Ezért kérjük, hogy keresd meg.
-.....muszáj ?
- Igen muszáj. Na menj !
- Rendben...Richter vedd át a helyem.
- Oké. Sok sikert Cast.
- Kösz.
Ez olyan lesz mint tűt keresni a széna kazalban. - ezek gondolatok közepette beültem a kocsiba és elhajtottam a város felé. Órákon át köröztem a városban de a kocsiját sehol sem láttam. 
- Hol a fenében lehetsz....- nézelődöm a városban. De ez sem tartott sokáig mert egy horda zombiba ütköztem és nagy sebességben elhagytam a várost. Egy fél órával később megérkeztem egy másik városba ami kisebb és kihaltabb volt az előzőnél. Szépen nézelődtem a városban míg meg nem láttam a fekete terep járót egy lépcsőház mellett. Leparkoltam mellé és lassan elindultam befele. Már pirkadatot mikor beértem a csendes és sötét házba. Minden ajtó be volt csukva....na hol vagy Walker.

*****

Lassan elkezdtem ébredezni. Moon szokásához híven betakart az éjjel és hozott nekem valami enni valót. A mai reggeli...barack konzerv. Hmmm a kedvencem. Miután megreggeliztem, valami zajra lettem figyelmes...ezek léptek voltak...amik egyre közeledtek. Gyorsan felkaptam magamra a ruhámat és a kardommal felvettem a harci pózt és vártam hogy benyisson az illető.

*****

Az utolsó lakás....biztos hogy itt van. Bekopogtam szépen amire nem jött válasz.

- Walker...én vagyok az Castiel. Érted küldtek. Engedj be kérlek.

*****

Mikor meghallottam Castiel hangját megnyugodtam, hogy csak ő az. Másfelől viszont meg is ijedtem, hogy hogy talált rám...és, hogy mostantól tudni fogják hol vagyok. Lassan kinyitottam az ajtót.

- Szia Castiel.

- Szia Walker. Végre hogy megvagy. Egész éjjel kerestelek.

- Gratulálok.

- Haza kell, hogy vigyelek. Gyere kérlek.

- Rendben. De erről a helyről senkinek egy szót se. Megértetted ?

- Igen megértettem nyugi. Nem vagyok pletykafészek, hogy kifecsegjem.

- Hát ezt ne is, mert kivágom a nyelved és a torkodon nyomom le.

-...milyen kedves.-indul meg lefele én meg követem.
Amint kiértünk egy újabb meglepetés fogadott minket. Felemeltem az egyik kezem amire rá hullott pár hópihe. Beköszöntött a tél.

13. rész

*Írói megjegyzés*
Sziasztok ! Elnézést a nagyobb kimaradás miatt, csak jött a felvételi, és arra kellett készülnöm. Nektek hogy sikerült ? Én még nem tudom a sajátom. De visszatérve itt az új rész jó szórakozást hozzá! Sziasztok !
*Írói megjegyzés vége*

2 nappal később:

Szétunom a fejem....a könyvek is amik érdekeltek ki lettek olvasva...amikor a lányok nem voltak bent a puskámat is szétszedtem, megtisztítottam, összeraktam és szívattam vele Castielt. Oh tényleg....ma még nem tettem meg...-nézek a lányokra akik alszanak.
Oké ez az én esélyem. - bedugtam a fülüket, előkaptam a fegyveremet és összeraktam. Vak töltényt bele helyeztem, kihajoltam az ablakon alig láthatóan és kerestem a szememmel a Vörsökét.
Na jó...ehhez le kell venni ezt a maszkot...-téptem le magamról az említett ruhadarabot.
Megvagy.


És már lőttem is. Megint elkezdett nézelődni ki lehetett az. Én csak lebuktam az ablak alá és elkezdtem nevetni halkan nehogy a lányok felébredjenek....ami azt illeti nagyon nehéz volt halkan nevetnem mert ezt nagyon vicces volt. Kinéztem az ablakon és farkas szemet nézett velem egy árny. Én csak nyeltem egy nagyot. Moon itt van....na ezért most kaphatok tőle....
Gyorsan szétszereltem puskámat visszakaptam a maszkom és bebújtam az ágyamba. Úgy tettem mint aki alszik és addig folytattam ezt, hogy el is aludtam...
Reggel a szokásos módon indult a napom...

• Arra ébredtem hogy a lányok kiakarnak festeni.
• Én rájuk förmedek, hogy "Húzzatok a közelemből azokkal a smink készletekkel !"
• Rosa és Alexa megsértődik és elkezdenek velem vitatkozni
• Én megnyerem a vitát
• Akkor ők elvonulnak és nekem meg hoznak reggelit.
• Én meg egész nap nyammogok a reggelin.

Elkezdtem nézelődni a szobában amíg egyedül voltam és egy levélen akadt meg a szemem. A párnám alá volt becsúsztatva. Kíváncsian vettem a kezembe. Megnéztem és az állt rajta "Amanda". Gyönyörű kézírás...elkezdtem gondolkodni hogy ki írhatta nekem ezt a levelet....talán Rosa ? Vagy Alexa ? De lehet valamelyik lány ? De honnan tudnák a nevem ?.....hisz azt senkinek nem mondtam meg...-kibontottam a levelet és elkezdtem olvasni.

"Amanda nem vicces ha, másokat azzal viccelsz meg hogy kamu lövéseket adsz le. Az emberek pánikba eshetnek. De azt hittem tisztában vagy ezzel...hisz te magad egy katona vagy. De ezt majd személyesen vitatjuk meg. Hallottam egy bálról amit a csapatod szervez. Mivel ritkán találkozunk és a barátaid is kíváncsiak rám ahogy te magad is, eljövök rá. És ezúton szeretném megkérdezni, hogy lennél-e a párom a bálon ? Nagyon boldoggá tennél vele."

M.

Ezt...Moon írta...tudtam, hogy nem hagyja annyiba a dolgot. De mit is vártam tőle? Hisz abban is megakadályozott, hogy fejtelenítsem Castielt....várj mit írt ?! - olvasom újra és lefagytam. Moon....eljön a bálba ?! Én nem is tudom erre mit mondjak... gondolom várja a válaszom...de nekem még gondolkodnom kell ezen... habár ... megmentett engem. Ennyivel tartozok neki. - vettem elő egy papírt és írtam meg neki a választ:

"Leszek a párod."

Majd gyorsan beraktam a párnám alá. Megettem a kenyeremet almával és kinéztem az edző társaimra. Castiel próbál ugyanolyan feladatokat adni mint én, de nem haladt az oktatással...na jó ! Most már unom a szobában való punnyadást ! - felkaptam a ruháimat és indultam lefele. Fájt még a lábam de túlélem.- Lecsoszogtam és odasurrantam Castiel mögé. Páran figyelték az akciómat. 

- Caaastieeeel. - hajoltam közel hozzá. Ijedtében ugrott egyet. Az a pár ember meg majd megfulladt ahogy visszatartották a nevetést. 

- Ne ijesztgess !! - röffent rám.

- Én ? Ugyan máár .

- Neked nem pihenned kellene ?

- Túl sokat pihentem. A végén túlpihent leszek.

- A doki számított rá. Ezért ezt itt hagyta nekem, hogy adjam oda neked, ha jössz. - nyújt oda nekem két mankót.
Nem mondtam semmit csak elvettem a mankókat és használatba vettem.
- Oké akkor ma gyakorolni fogjuk a szúrást. Mindenki kap egy gumi kést és egy párt maga mellé akin kipróbálhatja. Most mondom aki elökörködi ezt az én velem fog edzeni. - mindenki vett magának egy játék kést és velem szembe állat várva a mozdulat sor bemutatására. Elkezdtem nézegetni a tanoncokat, hogy ki legyen a bemutató párom amikor Vöröske közelebb jött és mondat ő majd bemutatja velem. Meglepődtem a felajánlásán, de elfogadtam.
- Na jó. Akkor most bemutatjuk, hogyan szúrhatjátok fejbe a kóborlót anélkül, hogy a kezetek bánná.
Leraktam a támasztóimat és bólintottam Castielnek hogy induljon meg felém. Lassan elkezdett megközelíteni engem és én is őt. Mikor már kellően közel került hozzám oldalról térden rúgtam finoman amitől ő a földre esett és a műfegyvert a fejéhez érintettem mint ha leszúrnám vele. Mindenki nagy ámulattal nézte a műsort. Majd felsegítettem a partneremet és megköszöntem neki a segítséget és ő már el is ment. Én meg neki láttam párokat kreálni. Végül ez lett az eredmény :

Olivia - Viola

Victoria - Kelly

Rosa - Kim

Alexa - Stefan

Vanessa - Mollie

Javier - Drew

Bastien - Quentin

Sara - Zoé

Charlotte - Aline

Axel - Léo

Claude - Nadine

Bodo - Hanns

Nicola - Helmut

Gina - Olga

Catarina - Annemarie



- Oké. Most, hogy mindenkinek megvan az edző párja jegyezzétek meg. Igyekeztem egy nemzetiségüeket egy csoportba rakni. Ha valakinek problémája van a partnerével az szóljon nekem. Aki elökörködi mostantól az edzéseket ahogy mondtam, velem fog edzeni. És én nem vagyok senkivel sem kegyes. Legyen az illető barát vagy ellenség. - ropogtatom meg az ujjaimat amire egy-ketten nyeltek egy nagyot. - Szóval...lehet kezdeni.